Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Kantor, Ryszard: Lengyel telepesek néprajzi kutatása és az ún. polónia-kutatás
Jerzy S. LJ{TKA nem fogalmazta meg egyértelműen a kutatói célját. Az Adampolban élő lengyel telepesek kultúráját nagyon tág értelemben vizsgálta. Ezenkívül azt is meg kell említeni, hogy a 20 évvel ezelőtt összegyűjtött anyag különösen érdekes megoldásokat tett volna lehetővé, viszont ma már késő lenne ez irányban terepmunkát végezni, mivel maga az idő az ellen dolgozik, hogy a nemzetiségi kisebbségek etnikai és kulturális sajátosságai fennmaradjanak egy idegen közegben. Az asszimilálódás mindenképpen törvényszerű, nem is arról van szó, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, csak arról, hogy ezt a folyamatot megfigyelhessük a tudomány és az emberek közötti kapcsolatok hasznosságára. Mint a fentiekből is kiderült, mind ez ideig a lengyel néprajztudomány semmilyen tudományos programot nem fogalmazott meg a külföldön élő lengyel paraszti társadalmak kutatásához. A krakkói központ által végzett magyarországi kutatások tették azt lehetővé, hogy egy ilyen tudományos koncepció kikristályosodjon. A továbbiakban erről szeretnék röviden szólni. A polónia-kutatások néprajzi szempontjai (a magyarországi vizsgálatok példáján): Az idegen nyelvterületen élő lengyel nemzetiségiekkel, polóniákkal foglalkozó néprajztudomány mindenképp szemben találja magát az asszimilálódás folyamatával. Az asszimiláció magába foglalja az akulturációs folyamatokat és a társadalmi integrációt. Maga az akulturáció — ahogyan H. KUBIAK is megfogalmazta — „általánosságban a kultúrmintákban bekövetkezett változást jelenti, mely a befogadó ország társadalmi-kulturális életének hatására jön létre azzal, hogy a nemzetiségiek is ugyanazon a helyen élnek".1 Mindebből az következne, hogy a polóniák néprajzi vizsgálatának az lenne a feladata, hogy egy etnikailag idegen és többé-kevésbé eltérő kultúrával rendelkező környezetben elemezzék a lengyel ősi kultúra mintáit ért hatásokat és változásokat. W. SOBISIAK még fogalmat is alkotott ezzel kapcsolatban: „az emigránsok honi kultúrája". Ez a fogalom nem jelent mást, mint „a kivándorlók honi kultúrörökségét, mely nem más, mint olyan emberi magatartások és az adott etnoszra jellemző objektivizált anyagi és szellemi értékek összessége, melyeket magukkal visznek, és az idegen hazában is megtartanak". 22 A polóniák néprajzi kutatásában W. SOBISIAK szerint a legfontosabb feladat: „az emigránsok kulturális örökségének minél alaposabb megismerése, és ezzel kapcsolatban a honi kultúra ápolása. Csak ezt követően kell feleletet adni olyan kérdésekre, melyek az új környezetben az akulturáció, az asszimiláció és az integráció folyamatának vizsgálatában gyökereznek. Végső feladatnak látja tehát a kivándoroltak jelenlegi kultúrájának vizsgálatát, vagy másképp fogalmazva, az emigránsok jelenlegi kultúramodelljenek felvázolását." 2 ' Ez a kutatói álláspont — szerintem — a néprajzi kutatásokat leszűkítené. Kizárólag csak a kulturális örökség vizsgálata és a honi kultúra ápolására irányuló törekvések nem vezetnének máshoz, mint a reliktumok összeírásához, és elfedné azt a tényt, hogy a polónia-közösségek kultúrája egy dinamikusan változó valóság, amelyben együttesen fordulnak elő a hozott eredeti kultúrelemek az új hazában megismert és elsajátított kultúrelemekkel. El kell fogadnunk 21 KUBIAK, H. 1976. 2. 22 SOBISIAK, W. 1975. 47. 23 SOBISIAK, W. 1975. 48. 254
