Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A bükki szlovák falvak szerepe a táji munkamegosztásban

VIGA GYULA A bükki szlovák falvak szerepe a táji munkamegosztásban A magyar gazdaságföldrajzi, történeti és néprajzi kutatások nagy figyelmet szenteltek a táji munkamegosztásnak, az eltérő jellegű tájak közötti, s a tájakon belüli gazdasági-kulturális érintkezés vizsgálatának. Ennek eredményeként ma már kiterjedt irodalma van a táji munkamegosztás következtében kialakult árucsere, s az ezzel kapcsolatos migráció kérdéseinek is.

1 A néprajzi vizsgálatok számára mindenkor kézenfekvő volt, hogy az eltérő adottságú geográfiai régiók, nagy- és kistájak létezéséhez hozzátartozik az egyes tájak közötti, ill. a tájakon belüli munkamegosztás, a kultúra vonatkozásában a populáció tevékenységének és életmódjának differenciáltsága, amely feltételezi a javak cseréjét, s a tradicionális kultúrában különböző mélységben, más-más módon funkcionáló intézményrendszerével bonyolítja azt.

2 Ennek folyamatában természetesen megragadhatók a tradicionális kultúra tagolódásának törvényszerűségei, az integrálódás és az eltérő kulturális szerkezet jellemzői is: az, hogy milyen kapcsolatban vannak a termelési tájak a műveltségi csoportok szerveződésével, kialakulásával.

3 Bár a magyar néprajz sok információt halmozott fel az egyes települések, kisebb-nagyobb kulturális egységek táji feltételekhez való alkalmazkodásáról, leginkább specializálódott települések, ill. közösségek életmódjáról, maga az ethnoecologiai folyamat sok tekintetben ma is feltáratlan.

4 Ügy vélem, hogy ennek magyarországi elemzésére különösen alkalmasak lehetnek azok a települések, tájak, amelyek a középkor során kialakult táji munkamegosztáshoz képest megkésve jöttek létre, s így egy aránylag megszilárdult, s — jól-rosszul — működő struktúrába később épültek be, vállaltak fel sajátos, gyakran újfajta szerepet. Feltétlenül alkalmasnak érzem e folyamat bemutatására a Bükk hegység szlovák telepes falvainak példáját.

5 Kétségtelen, s általános etnológiai jelenségként fogható fel az alföldi régiók mezőgazdálkodásra alkalmas térszíneinek a hegyvidéki populációra gyakorolt „vonzása", ami gyakran lassú, folyamatos népességmozgást eredményez. Hozzájárult mindehhez — most már a konkrétan a magyar Alföld és a Felvidék vonatkozásában — a két terület közötti táji munkamegosztás is, melynek keretében felvidéki mezőgazdasági idénymunkások jelentős tömege kereste meg kenyerét az alföldi területek uradalmaiban. S természetesen döntő tényezőként jelentkezett az alföldi területek pusztásodása a török háborúk következtében, aminek eredményeként a szabadon maradt mezőgazdasági térszínek sajátos kihívást je1 BÁCSKAI Vera—NAGY Lajos 1978. 217—230.; ANDRÁSFALVY Bertalan 1978. 231—243.; KOVÁCS Csaba 1971. 205—242.; DANKÖ Imre 1978. 251—289.; KOSA László—FILEP Antal 1975. 2 ANDRÁSFALVY Bertalan 1977. 85—89.; ANDRÁSFALVY Bertalan 1980. 51—52. 3 HOFER Tamás 1980. 103—129. 4 HOFER Tamás 1980. 113. 5 Vö.: DANKÓ Imre 1977. 239—250. 241