Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Viga Gyula: A bükki szlovák falvak szerepe a táji munkamegosztásban
lentettek a telepesek számára. Nem vitatható, hogy az észak—déli irányú népességmozgás, az időszakos migráció és az áttelepülés oka ezen tényezők összessége volt, amely egyaránt megnyilvánult a felvidéki jobbágynépesség spontán levándorlásában, szökéseiben, s — legjelentősebb mértékben — a feudális urak telepítési tevékenységében. 0 Nyilvánvalónak tűnik, hogy a magyarországi szlovákok megtelepülésének c-lső időszakában, a 18. század első harmadának végéig 7 , a legfőbb telepítő tényező a föld; a török kiűzését követő nagy népességmozgás elsősorban agrár jellegű volt. A telepesek állattenyésztők vagy földművelők voltak, s azok is maradtak. 8 Figyelmet érdemel azonban már ekkor, hogy a hegyvidéken, elsősorban a Gerecse és a Pilis területén megtelepült szlovákok ipari és kereskedelmi tevékenységet folytatnak. 9 A szlovák telepesek jelentős része olyan területről jött, ahol a mezőgazdaság primitív fokon állt, így áttelepülésük után is megfigyelhető egyfajta konzervativizmus foglalkozásukban, életmódjukban, különösen a hegyvidéken, amint erre MANGA János felhívta a figyelmet. 10 FÜGEDI Erik kutatásai utalnak arra, hogy a Pest megyeiek, különösen a pilisiek fát, meszet fuvaroztak, az igásállattal nem rendelkezők pedig építkezéseken és szőlőkben vállaltak napszámos munkát. 11 A 18. század második harmadától kezdve már újabb tendenciája ragadható meg a telepítéseknek, amely volumenében nem vethető össze természetesen az agrár jellegű népesség megtelepedésével, de jelentősége mégsem elhanyagolható. Az északi hegyvidéken — elsősorban a magasabb szintű kamarai és uradalmi gazdálkodás folytán — új iparágak honosodnak meg, ill. korábban is meglevő kézműiparok emelkednek manufakturális szintre, s ezekben a változásokban rendkívül fontos szerepet kap az idegen ajkú népesség. A tudatos erdőgazdálkodás, a magasabb színvonalon dolgozó erdei ipar most már egészen határozottan polarizálja a telepes népességet, s az Északi-középhegység területén határozottan elkülönülnek a telepes falvak eltérő gazdálkodást, életmódot folytató csoportjai. Amíg a Pest és Nógrád megyei szlovák népesség zöme néhány évtized alatt földművessé válik, addig a Mátra és a Bükk vidékén, a Pilisben, kisebb részben a Zempléni-hegyvidéken iparos és erdei munkás csoportok záródtak falutelepülésekké. A települési és foglalkozási differenciálódásra szép példákat említ SOÓS Imre, Heves megye újjátelepülése kapcsán: 12 ,,A jobbágy vándorlás és szökés iránya szempontjából Heves megye területén világos vonalakkal megkülönböztethető települési területek alakultak ki. A magyar paraszt a pásztorkodásra alkalmas tiszai síkságra özönlik, vagy ritkábban beáll a hevesi és gyöngyösi járás majorfalvaiba uradalmi cselédszolgálatra. A szlovákok viszont a Mátra déli és nyugati lábainál elterülő szőlőhegyet árasztják el, a 18. század második felében pedig benépesítik az akkor létesített hutákat. Ennek eredményeként a megye síkvidéki délkeleti és déli részein kifejezetten magyar települési terület, a Mátraalján és a Mátra belsejében pedig szlovák települési terület alakult ki." Nagy gyűjtőmedrei a 18. század során a szlovák népességnek a huta- és há6 SIRÁCKY, Ján 1963. 193—258.; FÜGEDI Erik 1966. 313—331.; SOÓS Imre 1955. 7 SOÓS Imre 1955. 8—29.; FÜGEDI Erik 1966. 8 FÜGEDI Erik 1966. 329.; MANGA János 1973. 225—226. 9 FÜGEDI Erik 1966. 329. 10 MANGA János 1969. 171. 11 FÜGEDI Erik 1966. 321. 12 SOÓS Imre 1955. 12. 242
