Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: A zempléni vándoriparosok szlovák kapcsolatai

tett a drótosok és ablakosok életmódját. A két világháború közötti években a három községben mintegy 50 ablakos és kb. 160 drótos volt. A három falu a XVIII. század második felében települt, lakói a hegyközi üveghuták alapításával egyidőben kerültek mai helyükre a történeti Felső-Magyarország szlováklakta megyéiből.

6 írásos források nem tájékoztatnak származási helyükről, így nyelvjárásuk és népi kultúrájuk alapján következtethetünk eredeti lakóhelyükre. A kishutaiak szerint őseik a Gömör megyei Poprócról (Poproc) jöttek. A vágáshutaiakat az anyakönyvi kutatások alapján az Árva megyei Zázrivából származtatják. A nagyhutai hagyomány szerint elődeik Rózsahegy (Ruzomberok) vidékéről érkeztek. PODOLÁK Jan Sáros, Árva és Liptó megyéből származtatja a telepeseket. GUNDA Béla a három község nyelvét sárosi, szepesi és gömöri szlovák nyelvjárásnak tartja, az ablakosságot pedig terminológiája alapján gömöri eredetűnek tekinti.

7 A zempléni vándoriparnak a felső-magyarországi szlovákokéval való hasonlóságát alapvetően az határozza meg, hogy őseiket a szlovákok által lakott megyékből telepítették. Az első ablakosok még eredeti lakóhelyükön elsajátíthatták a szakma egyszerű fogásait. A mesterség terminológiájának hasonlósága alapján a zempléni ablakosoknak a gömöri ékkel lehetett a legintenzívebb kapcsolata. A drótozás technikájában és terminológiájában megnyilvánuló azonosságok oka, hogy a zempléniek a szepességi drótosokhoz hasonlóan a trencséniektől sajátították el a mesterséget.

8 Az etnikai kapcsolatok mellett a vándoripar zempléni kialakulásában közrejátszottak a Hegyköz mostoha természeti adottságai és a sajátos gazdasági-társadalmi viszonyai. Az üveggyárakban kevesen dolgozhattak, és az erdei munkán kívül egyéb kereseti lehetőségük nem volt a hutaiaknak. Szántóföldet csak irtással nyerhettek, de az is kevés és rossz minőségű volt.

9 Vándoriparral mind a két területen kizárólag férfiak foglalkoztak, és az év nagy részét otthonuktól távol töltötték. Vándorlásaik során nagyon egyszerűen, igénytelenül éltek. Általánosan jellemzőek a községenkénti vagy családonkénti vándorlási körzetek. A kishutaiak pl. Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyékbe, a nagyhutaiak Borsod, Heves, Nógrád megyékben dolgoztak. A felsőmagyarországi vándoriparos falvak lakói „felosztották" maguk között a világot. A trencséni drótosok közül Cseh- és Morvaországba jártak Kolárovica, Stiavnik, Plevnik, Papradno, Makov, Vysoka községekből. Az USA-ba és Kanadába leginkább Veiké Rovné, Zákopcie, Makov és Vysoká nad Kysucou községekből jártak.

10 Mindkét területen voltak a vándoriparral rendszeresen és csak alkalomszerűen foglalkozók. A vándorútra induláshoz mindenütt különféle hiedelmek kapcsolódtak, melyekkel az út sikerét és a szerencsés hazatérést igyekeztek biztosítani. A férfiak rendszeres távolléte miatt minden ablakos és drótos faluban nagyobb a nők szerepe az otthoni munkában és a földművelésben, mint más községekben. A nők végezték a legnehezebb mezőgazdasági munkákat, és egyéb ki6 BALASSA Iván 1964. 20., PETERCSÁK Tivadar 1973. 528—530. 7 PETIK Rezső 1975. 169., PODOLÁK, Ján 1958. 315. GUNDA Béla 1976. 34—35. 8 PETERCSÁK Tivadar 1981. 442. 9 PETERCSÁK Tivadar 1973. 530—531. 10 Vö. PETERCSÁK Tivadar 1981. 444., POLONEC, Andrej 1974. 83., MATTER János 1899. 65. 238