Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: A zempléni vándoriparosok szlovák kapcsolatai

egészítő foglalkozásokkal (gyűjtögetés, részes munka) pótolták a férfiak változó jövedelmét.

11 Az ablaküveg szállítására szolgáló háti krosna Zemplénben, Gömörben és Liptó megyében hasonló formájú.

12 A fémedények elterjedésével a XIX—

XX. század fordulóján általánosan háttérbe szorult a cserépedények bedrótozása, és a vándoriparosok rátértek a foltozásra, bádogos munkára. Ezzel együtt terjedtek el az azonos formájú és méretű szerszámos ládák (Zemplénben krosenka, krosenka, klomfa, branka, Trencsénben és Szepesben krosna, drotárska krosna, klomfa), és a drótosok többféle szerszámot kezdtek használni.

13 A vándoripar visszaszorulása az ipar fejlődésével, a letelepedett kisiparosok számának növekedésével és a gyári készítésű olcsó edények elterjedésével már az első világháború után megkezdődött. Teljes megszűnése azonban a termelőszövetkezetek megalakulásával és a vándoriparos falvak közelében új munkahelyek létesítésével Szlovákiában az 1940-es, 50-es években, Zemplénben pedig csak az 1960-as években következett be.

14 A hasonlóságok mellett lényeges különbségeket is megfigyelhetünk a zempléni és szlovákiai vándoriparosok között. A drótos mesterség a hegyközi szlovákoknál újkeletű, csak az első világháború után terjedt el. Az új államhatárok miatt a trencséni és szepesi drótosok már nem járhattak át Magyarországra, így megnőtt az igény a zempléniek munkája iránt. Ezért itt a zempléniek a trencséni vándoriparosoktól már együtt sajátították el a drótozó és bádogos munkát. A zempléni drótosok mindvégig megmaradtak az edény ja vitásnál. A cserépedények drótozása és foltozása mellett a fémedények fenekelése, foltozása volt a leggyakoribb munkájuk. Az egykori felső-magyarországi drótosok az edény javításon túl különböző használati tárgyakat (egérfogó, pipaszurkáló, drótkosárka, vasalótartó, fogas, szita) is készítettek, melyeket vándorlásaik során értékesítettek. A vállalkozóbb szelleműek már a XIX. század végén műhelyeket alapítottak az Osztrák—Magyar Monarchia, Németország, Oroszország, Amerika és Ázsia nagyvárosaiban. Termékeikkel alkalmazkodtak az adott ország igényeihez. Oroszországban 50—70 legényt foglalkoztató műhelyek is voltak, amelyek nagy gyárakká fejlődtek.

15 A leglényegesebb különbség a két vidék drótosai között a bejárt területek nagyságában mutatkozik. Míg a felső-magyarországi szlovákok egész Európát bejárták, sőt Amerikába is eljutottak, addig a zemplénieknek csak Magyarország keleti része volt a vándorlási körzete. Ennek oka, hogy a Zempléni-hegységben a mesterség akkor honosodott meg, amikor külföldön már csökkent a kereslet az edény javítás iránt, illetve az új államhatárok megnehezítették a vándorlást. A szűkebb terület miatt a zemplénieknél kevesebb az egyes vándorutak időtartama is, általában egy-két havonta tértek haza, míg a felső-magyarországiak egy-két évre is elmentek családjuktól. Az üvegesek azonban innen is ritkán jutottak el a távoli országokba, inkább az Osztrák—Magyar Monarchiában vándoroltak. 11 Az életmódot 1. részletesebben: PETERCSÄK Tivadar 1981. 444—447. 12 GALLO, Ján, 1968. 417—418. PETERCSÁK Tivadar 1981. 441—442. 13 L. részletesebben: PETERCSÁK Tivadar 1981. 443—444. 14 KOMA, Ján 1961. 284—285., GALLO, Ján 1968. 422. TÓTHOVÁ, Vlastimila 1968. 35., POLONEC, Andrej 1974. 88—89. PETERCSÁK Tivadar 1973. 533. 15 L.: PETERCSÁK T. 1981. 444—445. 239