Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: A zempléni vándoriparosok szlovák kapcsolatai

PETERCSÁK TIVADAR A zempléni vándoriparosok szlovák kapcsolatai Előadásomban három szlovák nemzetiségű község — a zempléni Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta — lakóinak az 1960-as évekig jellemző sajátos foglalkozá­sa, a vándor ablakosság és drótosság párhuzamait kívánom bemutatni. A téma magyar és szlovák szakirodalma 1 alapján feltárhatók a zempléni vándoriparosok közép- és kelet-szlovákiai kapcsolatai, a mesterségben megmutatkozó hasonló­ságok és különbségek. A vándoripar két tipikus ága az egykori Felső-Magyarország főleg szlová­kok által lakott vármegyéiben alakult ki a XVIII. században. Trencsén (Tren­cin) vármegyében élt a legtöbb drótos, de nagy számban foglalkoztak drótozás­sal Nyitra (Nitra), Sáros (Saris) és Szepes (Spis) megye falvaiban is. Az abla­kosok Nyitra, Trencsén, Liptó (Liptov), Árva (Orava) és Gömör (Gemer) me­gyékből kerültek ki. 2 Ez a terület az Oszták—Magyar Monarchia legszegényebb vidékei közé tartozott. A kevés és terméketlen szántóföld nem biztosított ele­gendő megélhetési lehetőséget az itt élő lakosságnak,, ezért a férfiak szükségből vándoriparral kezdtek foglalkozni. Az ablakos vándoripar az egész Felső-Ma­gyarországon üveggyárak közelében, az üveggyártással egyidőben alakult ki. A férfiak egy része az üveghutákban dolgozott, de többen az ott vásárolt üveg­áruval kereskedtek. A táblaüveggel való házalás és az ablakozás már a XVIII. század második felében elterjedt. 3 A drótos vándoripar központja Trencsén vármegye legszegényebb terüle­tén, a Kiszuca (Kysuca) vidékén volt. A kiszucaiak Csehország és Szilézia vas­gyáraiban megismerkedtek a dróttal, és tőlük más vidékek lakói is megtanul­ták a drótozást. 4 A mesterség elterjedésének kedvezett, hogy a háziasszonyoknak olcsóbb volt bedrótoztatni a törékeny cserép- és porcelánedényeket, mint újat vásárolni. A parasztság elszegényedésének hatására a XIX— XX. század fordulóján megnőtt a vándoriparosok száma. 1900-ban 2226 drótost és 1543 ablakost szám­láltak össze Magyarországon. 5 Ä legdélibb vándoriparos falvak a Zempléni-hegységben települt Kishuta, Nagyhuta és Vágáshuta. Itt még az 1960-as évek végén is tanulmányozni lehe­1 PECHÄNY Adolf 1898., PECHÁNY Adolf 1913., MATTER János 1899., SOMOGYI Manó 1905., BANNER Benedek 1948. 110—116., GUNDA Béla 1954. 76—87., PE­TERCSÁK Tivadar 1973. 527—548., PETERCSÁK Tivadar 1978. 54—57., PETER­CSÁK Tivadar 1981. 436—451., A téma szlovák irodalmából L: BEDNARIK, Ru­dolf 1943. 222—230. KOMA, Ján 1961. 263—285., TÖTHOVÁ, Vlastimila 1968. 24— 36. GALLO, Ján 1968. 411—423., POLONEC, Andrej 1974. 77—89., FERKO, Vla­dimir 1978. 2 PETERCSÁK Tivadar 1981. 437. 3 Slovensko Lud. 1975. II. 815—816. 4 KOMA, Ján 1961. 269., POLONEC, Andrej 1974. 79—80. 5 A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása 237

Next

/
Thumbnails
Contents