Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Cs. Schwalm Edit: Népi táplálkozási adatok a szlovák–magyar interetnikus hatásokhoz

CS. SCHWALM EDIT Népi táplálkozási adatok a szlovák—magyar interetnikus hatásokhoz Az egymás közelségében, s az egymás mellett élő népek hagyományaiban, életformájában a különbségek mellett azonos jegyek is előfordulhatnak, amelyek kialakulhattak az együttélés folyamán. Ezek feltárása az interetnikus kutatások feladata. Ilyen jellegű kutatásokat lehet végezni a nyelvhatárokon, valamint a különböző telepítésekkel Magyarországra érkezett nemzetiségek, és a nyelvhatáron kívül, illetve idegen nyelvű népek közötti szigeteken élő magyarok körében. A Magyarországra három hullámban betelepült szlovákok (1690—1711., 1711—1740., 1740—1780)

1 akár spontán vándorlással érkeztek, akár szervezetten telepítették őket, gyakran nem maradtak meg egy helyen. Egy idő után tovább vándoroltak, újra visszajöttek, vagy visszatelepültek eredeti lakóhelyükre. Pl. a Heves_ megyei Domoszló szlovák telepesei Békéscsabára rajzottak, majd újra visszajöttek. Ezenkívül mintegy 30 Heves megyei községet érintett a szlovák beköltözés, de jelenleg csak néhány településen laknak. A bevándorlók vagy aszsamilálódtak, vagy visszatelepültek.

2 Hasonló példákat említhetnénk a többi észak-magyarországi megye (Pest, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén) területén is.

3 Több kutató megállapította (pl. S. KOVACEVICOVA, E. HORVATHOVÁ, M, MARKUS, KRUPA A.), hogy az új jövevényeknél a hagyományos szokások közül a családi ünnepekhez — születés, házasság, halál és az esztendő szokásaihoz, ünnepeihez kapcsalódóak maradtak meg legtovább. Ezt elmondhatjuk a táplálkozásról is, különösen az ünnepek hagyományos ételeiről. A következőkben néhány olyan ételféleséget kívánunk bemutatni, amely megtalálható mind szlovák, mind a magyar népesség körében, illetve feltételezhetjük, hogy egy-egy ételt, (alkalmanként csak a terminológiát) az egymás mellett élő magyar és szlovák etnikum egymástól vette át. A rendelkezésünkre álló irodalom mellett felhasználtuk észak-magyarországi gyűjtéseink anyagát, valamint az Alsó-Garam mentén (Csehszlovákia) végzett terepmunkánk adatait, mert ez a terület sok szállal kapcsolódik a palóc területekhez. A gabonaőrleményekből készült kásafélék, pépes ételek még a múlt század végén is igen jelentős szerepet játszottak egész Közép-Európa táplálkozásában. A kásák és a kásajellegű ételek a 19. és 20. század fordulóján a legelterjedtebbek voltak Szlovákiában. Romániában és Magyarországon kásaként ismert, a csíráztatott gabona, a magas D-vitamin tartalma miatt.

4 Búzát, rozsot vagy a kettő keverékét kicsíráztatták, mozsárban megtörték vagy megőrlették, s ebből az alapanyagból sütöttek különböző módon lepényt. A csíráztatással édesített le1 MANGA János 1973. 218. 2 SOÖS Imre 1955. 19. 3 MANGA János 1973. 241. 4 MARKUS, Michal 1974. 493. 211