Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Cs. Schwalm Edit: Népi táplálkozási adatok a szlovák–magyar interetnikus hatásokhoz

pény készítésének központja északnyugat-Dunántúl, innen húzódott az Alföld felé. Neve igen változatos: szalados, málé, csiripiszli, kőttes.

5 Észak-Magyarországon szinte teljesen ismeretlen. Két helyről van adatunk, a palóc témagyűjtések kapcsán: Ludányhalásziban csiripiszli (PA 660—80) valamint Boldogon is ilyen néven ismerik (S. gy. 1972). Jelenlegi ismereteink szerint ez az ételtípus a Zagyva vonaláig terjed. (Kutatásaink szerint nem ez az egyetlen ételféleség, amely a Zagyvától keletre már ismeretlen. Többek között a díszes lakodalmi kalácsoknak is ez a választóvonala).

6 Komárom, Győr és Mosón megye területén általános a kőttes elnevezés.

7 A Dunántúlhoz kapcsolódva ismert az egész Alsó-Garam mentén: biracs, tutmacs, kőtis terminológiával. Délnyugat-Szlovákiában keltis, brecka elnevezéssel mind a szlovákok, mind a magyar lakosok körében előfordul.

8 Nyitrai szlovákok között keltys néven Holuby említi.

9 Elterjedése alapján feltételezhetjük, hogy a szlovák népi ételek körébe magyar közvetítéssel került. A kukoricából készített ételek — a magyar anyagból ismertekhez hasonlóan — az addigi tradicionális ételek mellé sorakoznak fel (pl. árpa, tenkely, hajdina, tatárka, köles stb.) vagy fel is váltják őket. A kukoricakása — a Szlovák Néprajzi Atlasz adatai szerint — Nyugat-Szlovákia közepén, valamint Felső-Nyitrában hiányzik, mert ide importálni kellett (az éghajlati viszonyok miatt nem termett). Azonban itt megmaradtak a hagyományos kásaformák: köles, árpa, dara, csíráztatott búzakása. A kukoricakása Szlovákiában is általános, igen változatos terminológiával.

10 A kukoricalisztből készített sült pépek, sütemények szintén ismertek. A gerheny (magyar falvakban görhe, görhöny) főleg Dél-Szlovákia nyugati részén ismert és megfigyelhető, hogy a szlovák etnikum a magyarból vette át. A mály (magyar falvakban málé) elnevezés a Vág alsó folyásától, a déli határon Kelet-Szlovákiáig használatos, és ugyanúgy, mint a gerheny elnevezés az interetnikus összefüggést tanúsítja a határterületeken.

11 Burgonyát Szlovákiában a 18. század második felében kezdenek el nagyobb mennyiségben termelni, és a 19. század elején már egész Szlovákiában általános.

12 Igen jelentős mint önálló étel, de fontos, mint egyéb anyagokat kiegészítő, helyettesítő táplálék. Gyakorlatilag minden gabonaételhez felhasználták (tészták, lángosok, kenyér és kalácsok). Gyakran a burgonya átvette az alapnyersanyag szerepét, s a korábbi alapnyersanyag lett a kiegészítő (pl. gabonalángosok-burgonyalángos).

13 Hasonlóan alakult ez a különböző krumplis galuskák esetében is. A sztrapacskának a magyar konyhán való meghonosodása egyidejű a krumplis ételek elterjedésével, melyben a 19. században elsősorban a szlovák konyha jeleskedett.

14 Észak-Magyarországon a nyersen reszelt burgonyából kis liszt hozzáadásával kavart galuska: trapacska, kompri galuska, uccu rajta vagy nyikkancs, nyikorgó, nyögve nyelő stb. néven általánosan ismert. Ennek az ételnek az elterjedésénél északról érkező hatással számolhatunk. Hazánk más területein ismeretlen ez a szlovák területeken kedvelt étel.

15 5 DÖMÖTÖR Sándor 1960. 45—58. 6 CS. SCHWALM Edit 1981. 366. 7 DÖMÖTÖR Sándor 1960. 50. 8 MARKUS, Michal 1974. 493. 9 J. L. HOLUBY 1958. 161—162. 10 Ratislava, STOLICNA 1976. 117—116. 11 Ratislava, STOLICNA 1976. 120. 12 Ratislava, STOLICNA 1978. 471. 13 RATISLAVA, Stolicná 1978. 476. 14 MARKUS, Michal 1976. 210. 15 KISBÁN Eszter 1963. 191. 212