Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Krupa András: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatások tükrében

KRUPA ANDRÁS A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatások tükrében Napjainkban a szlovákok három kisebb tömböt alkotnak a megye jelenlegi határain belül. Egy csoportjuk a Bükkben, a másik a Hegyközben, a harmadik a Zempléni-hegyvidék belsejében, erdővidékén él. Az 1980-as népszámlálás, tanácsi felmérés nemzetiségi települési adatai szerint az alábbi helységekben laknak szlovákok: Alsóregmec, Bükkszentkereszt, Bükkszentlászló, Füzér, Háromhuta (Ö-, Üj-, Középhuta), Kishuta, Komlóska, Nagyhuta, Répáshuta, Rudabányácska, Vágáshuta, valamint Pálháza (csekély szlovák lakossal).

1 A szlovákok, a kárpátukránok itteni legkorábbi megjelenését a 17. századra datálják.

2 A 17. századi, 18. század eleji elnéptelenedés — melynek okozói a különböző háborús események (török elleni harc, Rákóczi-szabadságharc), a pestisjárványok, az elszegényedés — következtében tömegessé vált a két etnikum elvándorlása, s ez különösen 1711 és az 1740-es évek között csúcsosodott, de folyamatos volt a további évtizedekben is.

3 A 18—19. századi összeírások, statisztikák megközelítően pontos képet nyújtanak a levándorlás méretéről, bár az egyes települések etnikai összetételéről nemegyszer ellentmondásos adatokat közölnek. Különösen nehéznek tűnt a szlovák és kárpátukrán elem meghatározása. Mind a cseh és szlovák, mind a magyar részről — a felhasználható történelmi, nyelvi források tüzetes feldolgozása révén — megközelítően megtörtént az egyes települések koronkénti etnikai állapotának a rögzítése,

4 de nyitott kérdések a mai napig fennmaradtak. Ez főként a szlovák—ukrán vegyes lakosú helységek (pl. Rudabányácska),

5 ill. a lakosoknak önmagukat egyszer ukránnak, másszor szlováknak való bevallása 1 1980. évi népszámlálás, 1983. 91. A tanácsi becslés e helységekben 4809 szlovákot tart nyilván, a népszámlálás szerint 334-en választották anyanyelvként a szlovákot, szlovákul beszélnek 1496-an. 2 BALASSA Iván 1964. 17—20. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973a. 332—333. PETERCSÁK Tivadar 1978. 8. BOROVSZKY Samu 1909. 359—360. PETROV, A. 1928. 160—161, 171. SZABADFALVI József 1981. 14. 3 MANGA János 1973. 245. VERES László 1978—79. 62. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973a. 336. BOROVSZKY Samu 1909. 360—361. 4 PETROV, A. 1927. PETROV, A. 1928. STOLC, Jozef 1949. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973a. VERES László 1978. Vö. Abaúj-Torna vármegye 1896. 281—307. 373— 376. SZABADFALVI József 1978. 81. NIEDERMÜLLER Péter 1981a. 657—660. 5 NIEDERMÜLLER Péter 1980. 92. Megállapítása szimpatikus: „A Szepes, Sáros és Zemplén megyékben élt szlovák és ukrán népesség mind nyelvében, mind kultúrájában oly mértékben asszimilálódott egymáshoz, hogy szinte képtelenség volt e két etnikumot megbízhatóan megkülönböztetni". (NIEDERMÜLLER Péter 1981a. 660.) Viszont nem fogadható el érvelése (NIEDERMÜLLER Péter 1980. 93.), hogy Rudabányácska lakóit azért tekinthetjük ukránoknak, mert SIRÁCKY, Ján nem említi szlovák községnek (SIRÁCKY, Ján 1966. 126—127.), ugyanis SIRÁCKY, Ján idézett munkájának a Borsod-Abaúj-Zemplén megyére vonatkozó része vázlatos, e tekintetben az 1980-as áttekintése konkrétabb (SIRÁCKY, Ján 1980. 47—48.), s itt szerepel Rudabányácska is. 185