Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Krupa András: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatások tükrében
(Komlóska) 0 esetén merül fel. Sokszor a beszélt nyelv sem nyújt kellő támpontot, pl. STOLC, Jozef nyelvjárási gyűjtése alapján vitatja, hogy öörömböly és Múcsony lakossága ukrán lenne.' A korábbi adatok ellentmondásossága abból a cseppfolyós szituációból fakadt, hogy a nyelvi—etnikai váltás, összeolvadás elhúzódott. A szlovák jelleg leginkább ott őrződött meg, ahol a szlovákok többségben voltak, ahol viszonylag zárt környezetben éltek, ill. ahol a szomszédságban is voltak szlováklakta települések. Az 1946/47-es magyar—szlovák lakosságcsere és előkészítése lehetőséget adott a szlovák nyelvészeknek, néprajzkutatóknak a kortársi állapot szlovák részről történő felmérésére. Jozef STOLC Petrov munkái nyomán vette számba a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovák, illetve azoknak tartott településeket. Hivatkozik is Petrov-va, hogy ő 60 szlovák helységről tud a térségben, de ezek jó része a két évszázad folyamán magyarrá vált. A gyűjtése alapján főként Bükkszentkereszt, Bükkszentlászló, Répáshuta, Hámor, Ómassa, Perecesbánya (idetelepült elsőgenerációs bányászok) helységeket találta szlovák jellegűnek; szerinte a szlovák elem jobban megőrződött Szirmabesenyőn, Görömbölyön, míg Sajópálfalán, Sajóbesenyőn, Felsőzsolcán gyengén. Abaújban Múcsonyt, Forrót, Zemplénben Háromhutát, Kishutát, Nagyhutát, Vágáshutát. Alsóregmecet, Filkeházát, Rudabányácskát tekinti szlováknak. Füzérre szerinte az újabb időkben jöttek szlovákok, amiként elszigetelten néhány városba, helységbe is beszivárogtak. 8 Jozef STOLC a lakosságcsere előtti helyzetet rögzítette 1947-ben. Az áttelepülés következtében az itteni helységek szlováksága alaposan megfogyatkozott, lehetőség nyílt a környékbeli magyarok beköltözésére is. fl A lakosságcserét az egyik legjelentősebb tényezőnek tarthatjuk a természetes asszimiláció meggyorsulásában. Az etnikailag öntudatosabb réteg eltávozásán túl a viszszamaradt szlovákok jó részében ugyanis olyan pszichikai képzet is kialakult, hogy mivel nem települtek át. ezáltal a nemzetiségük rovására mintegy a magyarságot kell választaniuk. (A szocialista nemzetiségpolitika emiatt is tekintette elsődleges feladatának a nemzetiségi tudat vállalásának a felélesztését, amely napjainkban az anyanyelv megőrzésének a feladatával párosult.) DEME Dezső az 1950-es évek eleji gyűjtése nyomán lényegében a STOLC által idézett helységeket tünteti fel szlováknak, idesorolva még Hollóházát és Kékedet, de elhagyva Felsőzsolcát, Görömbölyt és Perecesbányát. Azonban DEME szlovákul jól beszélő településekként csupán Répáshutát, Vágáshutát, Rudabányácskát, Kis- és Nagyhutát említi. Szerinte a többiben az öregek még beszélik a nyelvet, a középkorúak gyengén, a fiatalok pedig csak magyarul érintkeznek. ,(, Sipos Istvánnak a bükki szlovák helységekben ez időben végzett nyelvjáráskutatása is alátámasztja a fentieket: Hámorban és Ómassán már az idősek sem beszéltek egymás között szlovákul. Jl 6 STOLC, Jozef 1949. 306. Szerinte nem szlovákok, „ukránul beszélnek, mint a Borsod megyei Irotán, Viszlón, Rakacán." Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973a. 350., 352. BÁLINT B. András 1978. 5. 7 STOLC, Jozef 1949. 302.: Görömböly: „a lakosok görög katolikus szlovákok". 304.: Múcsony: „Múcsony nyelvjárása a kelet-szlovákiai típus normális nyelvjárása". PALÁDI-KOVÁCS Attila a fenti helységek ukrán voltát mutatja ki: PALÁDIKOVÁCS Attila 1973a. 341—343., 347. 8 STOLC, Jozef 1949. 300—308. L. még: 2ATKO, Rudolf 1971. 478. 9 SIPOS István idézi, hogy Répáshutáról 150, Bükkszentkeresztről 120 fő települt át, a lakosság visszaesett a 19. századi létszámra: SIPOS István 1958a. 34. 10 DEME Dezső 1964. 10—13. 11 SIPOS István 1958a. 11. 186
