Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Csorba Csaba: Északkelet-Magyarország néptörténeti vázlata
CSORBA CSABA A tiszáninneni régió néptörténeti vázlata A miskolci interetnikus tanácskozás szervezői szükségesnek látták, hogy egy históriai jellegű áttekintés is számot adjon a kiválasztott néprajzi tájékról. A táj, a vidék megjelölésére eredetileg az Északkelet-Magyarország kifejezést adták meg a címben. A kutatás során azonban több ok miatt helyesebbnek látszott helyette a „tiszáninneni régió" fogalom behelyettesítése. A mai tudomány és köznyelv ugyanis Északkelet-Magyarország fogalmán a Heves és BorsodAbaúj-Zemplén megyékbe foglalt területet érti, melyhez olykor hozzászámítják Nógrád megyét is. Mivel azonban jelen összegzés a XVI— XIX. századi néptörténetet kívánja vázolni, a megfelelő megnevezés, történeti-földrajzi elhatárolás önmagában is jelentős, meghatározó jelentőségű feladat. Település- és néptörténeti szempontból véleményünk szerint egyetlen egységet képez a hagyományosan „Tiszáninnen" kifejezéssel illetett terület, azaz a Kárpátok gerincvonulata és a Tisza által bezárt vidék, amelynek nyugati határát a Zagyva, a Tátra és a Liptói-havasok képezik. Tehát tizenkét történeti vármegyét értünk a „Tiszáninnen" kifejezés alatt. Ezek nyugatról kelet felé haladva a következők: Heves, Borsod, Gömör-Kishont, Szepes, Torna, Abaúj, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros. A Tátrától a Radnai-havasokig mintegy félezer km-es ívben övezi és fogja össze e tájat a Kárpátok láncolata. A Tiszáninnen területe csaknem félszázezer km 2 . Ebből jelenleg Heves és BorsodAbaúj-Zemplén, ill. kisebb részben Szabolcs-Szatmár megye közigazgatási területéhez, vagyis a mai Magyarországhoz tartozik mintegy 11 ezer km 2 . A Tiszáninnen 4/5 részén további három ország•, Csehszlovákia, a Szovjetunió és Románia osztozik. Sőt hozzájuk számítható a dunajeci kiszögellés révén Lengyelország is. Ez azt jelenti, hogy a területre vonatkozó fontosabb történeti irodalom megismeréséhez mintegy fél tucat nyelv ismerete szükséges. A 12 vármegyére vonatkozó települési- és népiségtörténeti szakirodalom döntő — és máig alapvető — része magyar nyelven jelent meg. Igazán korszerűnek számító összefoglalással csak Gömörről, Máramarosról, Szepesről és Ugocsáról rendelkezünk. Az Abaújról, Beregről, Borsodról, Hevesről, Sárosról és Zemplénről megjelent publikációk is többé-kevésbé jól használhatók, Tornáról és Ungról viszont szinte semmi érdemleges, számunkra használható írás nem jelent meg.* A 12 vármegye levéltárainak anyaga jórészt feltáratlan. Heves, Borsod és Zemplén levéltára Magyarország mai területén található és témánk vonatkozásában korlátozás nélkül kutatható. A többi kilenc egykori vármegyei levéltár anyaga viszont magyarországi kutató számára csak részben hozzáférhető. A forrásbázis egyenetlensége, a vizsgálandó terület nagysága, a kutatásra rendelkezésre álló idő szűkössége és az erősen korlátozott terjedelem miatt je1 KOSÁRY Domokos 1970. 270—416. 17
