Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Kárpáti László: Egy borsodi ruszin énekeskönyv a 18. századból

tartalmazza. Az első nyomtatott lembergi irmologion megjelenése után (1700) készült kéziratos másolatok közül a legrégebbi darabok a zubnei (1715. k.), a kruzlovi (1730 k.), az ubrezi (1736), a polyánkai (1737), valamint a Rudy Mihály és Demjanivics András által másolt bodruzal-i irmologion és Zubanics György másolata 1717-ből, amely helyhez nem köthető.

9 Igen termékeny másoló volt a közel harminc példányt hátrahagyó Juhaszevics János, aki Prikrán született, Lembergben végezte iskoláit, majd hazatérve számos helyen kántorkodott és nagyban hozzájárult a már említett lembergi énekeskönyv anyagának hazai terjesztéséhez. Tevékenységének legtermékenyebb szakasza 1771 és 1806 közé esik.

10 Ezen hazai emlékek közé tartozik a tanulmányunk tárgyát képező darab is, a Fekete-féle sajópálfalai irmologion, amely a felsorolt másolatok szövegközlésre szorítkozó kopárságával szemben színességével, művészi kiállításával, a közismerten gazdag és díszes ukrán nyomtatott könyvek látványosságát megközelítő illusztrációs anyagával emelkedik ki és tarthat számot megkülönböztetett érdeklődésre.

11 A könyv esztétikai szépségét talán csak a Juhaszevicsféle kópiák közelítik -meg, de ezekben csupán gazdag ornamentikájú fejléceket, ún. zasztavkákat találunk, míg a Fekete-féle irmologionban a figurális rajzok dominálnak.

12 A kis méretű, megközelítőleg nyolcadíves (194X155X43 mm), bőrbe kötött könyv kötéstábláját a korabeli orosz és délszláv könyvkötő gyakorlat szerint rombuszba foglalt ovális mezőbe komponált golgotai jeleneteket ábrázoló préselt középdísz, ún. „szrednyik" ékesíti.

13 A könyv két aspektusból is rendkívül érdekes. Egyrészt a benne lejegyzett dallamkincs figyelemre méltó, másrészt a kották között igen gazdag képanyagot rejt.

14 Az irmologion kötéstáblájának belsejében a következő felirat olvasható: „Michaelis Fekete (1755) et Parens psius(sid) Andreas Fekete.et (Mater Maria) Datum, S. Palfalvae (Sanctus Deus)". A táblával szemközti oldalon pedig „Ego Michael Fekete Habeo Librum (quis illum querit hic nomen érit) Michael natus Fekete (v)ocatus (Anno Domini 1753. Anno Dni 1767) Ego Joanny Fetko (!) (Psalmata psermeny (?) ad Missale (Russian...)" bejegyzés található. Ezek a korabeli bejegyzések igen fontos következtetések levonására nyújtanak lehetőséget, amelyeket az irmologion története szempontjából nélkülözhetetlennek tartunk. A bejegyzésekből egyértelműen kiderül a használat helye, Sajópálfala, valamint a használó Fekete^család bizonyossága.

15 A bejegyzésben említett Fekete-család leszármazottai napjainkig is Sajópálfalán élnek és közülük kerülnek ki ma is a település kántorai. Bár az idézett latin nyelvű bejegyzés részletei arra utalnak, hogy a könyv 1750 körül a Fekete-család tulajdonában volt, ez azonban nem zárja ki valamelyik családtag szerzőségét. Véleményünk szerint ez Já9 Ezúton mondok köszönetet PETRASSEVICH N. Józsefnek, aki több évtizedes, a kéziratos irmologionokra vonatkozó kutatásának adatait rendelkezésemre bocsátotta. 10 PAPP, Stefan 1968. 185—196. 11 Az egri volt Érseki Lyceum könyvtárában T. XVI. 12 sz. alatt. 12 PAPP, Stefan 1968. 195—196. 13 JANC, Zogorka 1974. 30—31. 14 Jelen tanulmányunk nem foglalkozik az irmologion zenei anyagával. Ennek feltárása, értékeinek közzététele folyamatban van. 15 A sajópálfalai anyakönyvben a Fekete-család geneológiája csak az újabb időktől követhető nyomon, mert a betelepülés időszakából származó dokumentumok elpusztultak. A családtagok szóbeli közléséből tudjuk, hogy az ősök szinte állandóan foglalkoztak kántorkodással is. 173