Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Udvari István: Adalékok a XVIII. századi kárpátukrán hivatalos írásbeliséghez. XVIII. századi cirillbetűs kéziratok Szabolcsban

Bűdnek és Vencsellőnek volt komolyabb szerepe az északról délebbre, Makóra, Kocurára, Bácskeresztúrra tartó görög katolikus népességvándorlás közvetítésében. A tokaji rév közelében fekvő községeknek a kincstári birtok jellegéből adódóan állandó kapcsolata volt a hegyaljai településekkel, Büd egyházának pedig a Bodrogközben több filiálja is volt. A dadái járás községeinek összeírásait illetően figyelemre méltónak találtam, hogy a XVIII. század derekán minden faluban szerepelnek borsodi, abaúji, zempléni új telepesek. Egyik-másik községben tömegével jelentkeznek a három megyéből jött, neveik alapján ukrán neo-hospesek: Gáva 1759, Vencsellő 1745, 1748; Balsa 1745, Timár 1748 stb.

7 Minden bizonnyal elsősorban e falvak adták a szabolcsi, s részben hajdúsági eredetű

8 makói görög katolikusok zömét is. Makó mintegy 220 görög katolikus családjából 1751-ben 40 család Bácskeresztúrra költözött át, ahol a makóiak letelepedési helyét ma is makovszki sornak (makói utcának) hívják. A két bácskai ruszin anyatelepülést, az 1746—51-es alapítású Bácskeresztúrt; az 1763—67-ben megtelepített Kocurát

0 és az 1745-ben alapított makói görög katolikus parókiát a XVIII. század folyamán végig szoros szálak fűzték össze.

10 E kapcsolatokat a közös vallás mellett minden bizonnyal az azonos eredettudat is motiválta, s a viszonylag kicsiny földrajzi távolság tette lehetővé. Szabolcsi községek bácskai kapcsolataira a XVIII. század hetvenes éveitől vannak levéltári adataink. A bácskeresztúri parochus, Kopcsay Péter testvére, Kopcsay János 1771—74 között Űjfehértón, 1777—93 között Hajdúdorogon parochus, illetve esperes. Mikor Űjfehértót elhagyta, utóda a bácskeresztúri Földi János lett.

11 A máriapócsi monostor archívumában fellelhető un. hramotás könyv cirill bejegyzései szerint Pócson több keresztúri, kocurai lakos helyezett el misealapítványt. A XVIII. századi északkelet-magyarországi migráció történetében Büd újranépesedése, szerepe a spontán költözködésben egyfajta migrációtörténeti modellként fogható fel. Az 1684-ben elpusztult falu határának egy részéről 1688ban feljegyzik: „Azon Bedé réthet ab antiquo Makoviczaiakkal kaszáltatták eő Nagyságok (a Rákócziak ui.), az ott való eő Nagyságok jobbágyai kaszálták, a mennyire érkezhettek."

12 A XVIII. század első harmadában, amikor a társadalmi szerveződés fő kötőereje a vallás, nem lehet véletlen, hogy éppen borsodi, zempléni, beregi görög katolikus telepesek érkeznek ide, akikhez újabb és újabb rajok érkeztek. Nyilvánvalóan nem minden előzmény nélkül választották Büdöt, ahonnan aztán a későbbi esztendőkben, a föld fogyásával is magyarázhatóan, számosan tovább vándoroltak dél felé, Makóra, Keresztúrra, Kocurára, így csak vándorlásuk harmadik, negyedik állomásán telepedve le véglegesen. Végeredményben csak a XVIII. századi északkelet-magyarországi települési, nyelvi-etnikai viszonyok pontosítását követően adható válasz a jugoszláviai ruszinok megtelepülésével, kelet-szlovák típusú nyelvével, nyelvük, családneveik 7 Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár (SzSzmL) IV. A. L. Fasc. 37. N. 273. 276. 1737 Fasc. 42. N. 367, 370—372. 1741, Fasc. 45. N. 588—591. 1744, Fasc. 49. N. 250, 252— 254. 1748, Fasc. 53. N. 323—325. 411. 1752, Fasc. 68. N. 2114, 2134. 1759, Fasc. 68. N. 2160, 2173. 1763. A három megyéből természetesen magyarok települtek át legtöbben Szabolcsba, de németek, szlovákok is kimutathatók. Dobon 1758-ban tömeges szederkényi, Tímáron nagyszámú német betelepülést jeleznek. 8 BOROVSZKY Samu 1897. 369—398. 9 LÁBOS, Fedor 1982. 54—84, 106—140. 10 SZEGEDI Joakim 1977. 40—48. 11 HPL Fasc. 9. N. 52. 1789. 12 HUNYADI József 1980. 41. 136