Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Udvari István: Adalékok a XVIII. századi kárpátukrán hivatalos írásbeliséghez. XVIII. századi cirillbetűs kéziratok Szabolcsban
magyar elemeivel 13 kapcsolatos eddig megválaszolatlan kérdésekre. Valószínű azonban, hogy a szabolcsi települési és népességi viszonyokkal, a bácskait alig meghaladó alacsony népsűrűséggel 14 magyarázható részben az, hogy a kincstárnak szándékai ellenére nem sikerült több görög katolikus vallású telepest a bácskai leköltözésre rábírnia. 1016 A más etnikumokhoz viszonyítva egyébként is gyengén jelentkező, s elsősorban az északkeleti megyék sík területeit megcélzó XVIII. századi kárpátukrán népességkirajzást a háborúk és járványok által megtizedelt Szabolcs (és Szatmár) részben képes volt felszívni. Rátérve a címben jelzett témára újra a szabolcsi ukrán szórványok és a jugoszláviai ruszinok migrációjának egyik kulcspontjához, BüdhÖz kanyarodok vissza, érzékeltetve a község földrajzi fekvését, szerepét, jelezve a téma kutatásának egyik nehézségét. Annak ellenére, hogy Büd a XVIII. században Szabolcs egyik legnépesebb és leggazdagabb egyházközsége. (A könyvek vásárlásának anyagi akadályai nem voltak, amint ezt a Bacsinszky püspök által kiadott 5 kötetes ószláv biblia és katekizmus terjesztése is bizonyítja.) a XIX. század eleji összeírások komoly XVII— XVIII. századi lembergi, kijevi, pocsajevi kiadású parochiális és templomi könyvállományt jeleznek, 17 s a községben a XIX. század közepéig tanítottak „oroszul", 18 ma egyetlen cirillbetűs régi könyv sincs. A Horthy-korszak utolsó éveiben az erre tutajozó, hajózó, a községbe vasárnap délelőttönként rendszeresen betérő kárpátukránok elkéregették a megmaradt könyveket. A Hajdúdorogi Püspöki Levéltárban a kétszázat meghaladó ukrán, román, szlavenoszerb, egyházi szláv, orosz nyelvű kézirat van. A szlavisztikai jellegű anyagon belül, a kárpátukrán hivatalos írásbeliség emlékeinek minősíthető iratok egy része kárpátaljai, — munkácsi, ungvári eredetű, jelentősebbik része pedig az alsó-szabolcsi esperesség területén keletkezett. Ez utóbbiak túlnyomó többsége Dorogon íródott, olyan ukrán származású parochusok (Bacsinszky András, Kopcsay János, Tarkovics Gergely) iratai, akik a vizsgált időszakban alsó-szabolcsi esperesek, illetve szabolcsi főesperesek voltak. A Kárpátalján keletkezettek pedig munkácsi püspököktől (Olsavszky Manó, 19 Bradács János, Bacsinszky András) 20 vagy közvetlen környezetükbe tartozó egyénektől, pl. Kutka J., Pasztely) erednek. A Dorogra küldött vagy Dorogon keletkezett iratok olyan egyéniségek hagyatékának részei, akik a kárpátukránoknak — az egyháztörténettel hosszú ideig szoros összefüggést mutató történelmében (Olsavszky), művelődéstörténetében 21 (Bacsinszky, Kutka) kiemelkedő szerepet játszottak, 22 Tarkovics Gergelyt az ukrán irodalomtörténet is számon tartja. 23 Ismeretes, az ukrán nyelv szerepe más szláv nyelvekhez viszonyítva jelentéktelen volt a magyar állam, a vármegyék írásbeliségében, melynek összetett okaira DEZSŐ László mutatott rá. 24 A XVIII. században az ukrán kultúra és 13 UDVARI István 1982/c. 33—47. 14 PÁPAI Béla 1963. 163—170. 15 SIRÁCKY, Ján 1966. 172—174. 16 LÁBOS, Fedor 1982. 75—80. 17 HPL Fasc. 20. N. 30. 1809. 18 HPL Fasc. 17. jelzet nélkül 1852. 19 SZINNYEI József 1903. 1288—89. 20 SZINNYEI József 1891. 324—325. 21 SLEPECKIJ, Andrij 1967. 223—242. 22 MIKITASZ, Vaszil—RUDLOVCSAK, Olena 1965. 134—135. 23 MIKITASZ, Vaszil 1971. 23—25, RUDLOVCSAK, Olena 1976. 12—16. 24 DEZSŐ László 1961. 71—76. 137
