Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Bartha Elek: Etnikus különbségek és a vallások integráló ereje

sebb közösségek szintjén valósul meg. Ez az előbbi szinthez viszonyítva az etnikai differenciálódást segíti elő, egyúttal azonban elősegíti az egyes etnikumok etnikai jellegének belső megerősödését is.

ü Ami a második szempontot, az egyes felekezetek differenciáló erejét illeti, az előző gondolatmenet alapján nem lehet kétséges, hogy ez is az integráló tényezők közé tartozik, csak nem internacionális, hanem nemzeti vagy regionális szinten. Ezeken az alacsonyabb szinteken is ugyanazok a folyamatok mennek végbe, mint a nagy világvallások kulturális olvasztókohóinak mélyén. Ha az adott korban fennálló etnikai különbségekkel, az etnikai folyamatokkal akarjuk összevetni a vallások szerepét, ugyanazon folyamatok eredményeként az alacsonyabb szinteken a fentebbivel éppen ellentétes jelenségeknek lehetünk tanúi. Nyilvánvalóvá válik ez akkor, ha abból a közismert tényből indulunk ki, hogy a vallás a népi kultúrában a szellemi szféra minden területét áthatotta, és erősen rányomta bélyegét a hagyományos kultúra, az életmód egészére. Miután az a közeg, amelyben a vallás ezt a komplex hatást kifejti, megegyezik azzal, amelyből az etnikai jellegű jegyeket, az etnikumok, etnikai csoportok stb. kultúrájának arculatát meghatározó tényezőket elvonatkoztatjuk, elméletileg jól levezethető egy bizonyos összefüggés a vallás és az etnikai identitás, közelebbről pedig a nemzetiségi identitás között. Erre számtalan példát lehet idézni. Ez az összefüggés azonban a gyakorlatban mindig specifikus viszonyok között és rendszerint nem önmagában jelenik meg, így további problémákat vet fel. A szűkre szabott terjedelem lehetőségeihez mérten itt csak a kérdés néhány, általam fontosabbnak tartott oldalát érintem. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a vallás mint etnikai integráló erő, a nemzeti, nemzetiségi lét fenntartása szempontjából akkor jöhet számításba, ha az adott etnikum vallásilag eltér környezetétől. Ez a gyakorlatban szinte mindig felekezeti különbséget jelent, de vannak példák a közös valláson belüli irányzatokban mutatkozó eltérésekre, szertartásbeli eltérésekre, és van lehetőség a hitélet intenzitásában mutatkozó eltérésekre is. Ha nemzetiségi csoportoknál találkozunk ezek valamelyikével, akkor a vallásnak közösségformáló és -fenntartó szerepével egyidejűleg nemzetiség-fenntartó szerepe is van. Ilyenkor kerül sor egy adott területen az etnikai és felekezeti hovatartozás összekapcsolására, arra, hogy vallás és etnikum szinonim fogalommá válik. A vallási-etnikai elkülönülés három tipikus esete az egy településen belüli megoszlás, egy vallásilag-nemzetiségileg homogén közösség idegen környezetben, valamint a regionális vallási-nemzetiségi megoszlás, ahol az eltérő csoportok egy tájegységen belül nagyobb tömbökben vagy szétszórtan, de mindenképpen nagy felületen érintkezve élnek egymás mellett. A nyelvi különbséggel párhuzamosan ilyenkor szembeötlő módon jelentkezik a felekezeti különállás is, mindazokkal a vallás-befolyásolta hagyományelemekkel együtt, amelyek a lokális kultúra vallásos színezetét megadják.

7 A vallási specifikumoknak ez a köre a vallásgyakorláshoz kapcsolódik, és rendszerint liturgikus gyökerei vannak.

8 Mindez aláhúzza egy etnikai-vallási közösségben a liturgia közösségi kultúra-formáló szerepét. 6 Ehhez a jelenséghez vö.: BARABÁS Jenő 1963. 85. 7 Ennek köszönhető, hogy a vallási különbségek a legszembetűnőbben a szokásanyagban tükröződnek. Vö.: BARABÁS Jenő 1963. 86. 8 DÖMÖTÖR Tekla hangsúlyozza például a protestánsok körében élő, de korábbi liturgikus forrásokból származó hagyományok jelentőségét. DÖMÖTÖR Tekla 1979. 10. 99