Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Bartha Elek: Etnikus különbségek és a vallások integráló ereje
Meggyőzően támasztják ezt alá azok a példák, amikor a szertartáshoz való ragaszkodás az etnikai identitás feladásához, a liturgikus nyelv képviselte etnikumhoz való asszimilálódáshoz vezetett. 9 Ez utóbbi esetekben a vallás integráló erejének szélsőséges példáival állunk szemben, amikor a vallási hovatartozás fontossága megelőzi az etnikai azonosságot. Korábban utaltam már arra, hogy történetileg ez a sorrendiség volt a természetes egészen a legutóbbi évszázadokig. Köztudott, hogy a vallás nemegyszer konzervatívabbnak bizonyul, jobban ellenáll a külső hatásoknak, mint az etnikai identitás, kiváltképp a nyelv. Gyakori eset, hogy hajdani nemzetiségi csoportok, szórványok már csak környezetüktől eltérő vallásukat őrzik, etnikai jegyeik többsége, köztük nemzeti hovatartozásuk tudata időközben feledésbe merült. A vallás szerepe itt nem tér el bizonyos néphagyományokétól, amelyekben szintén fellelhetők a korábbi etnikai sajátosságok nyomai, maradványai. Több példát is lehetne erre idézni mind az anyagi, mind a szellemi kultúra területéről. 10 A vallás ugyanakkor intézményes jellegénél fogva feltehetően hosszabb távon és jól dokumentálhatóan jelzi a valamikori etnikai különbségeket. Az eddigiekből nyilvánvaló tehát, hogy a vallások integráló és differenciáló szerepe különböző szinteken a népi kultúrában messzemenően érvényesül, részint az etnikai különbségek ellenében, részint pedig az etnikai jelleg megerősödésének irányában fejtve ki hatását. A néphagyományban ez elsősorban az interetnikus kutatások révén mutatható ki. A vallás jelentősége itt abban áll, hogy egyaránt állhat etnikai különbségek és megegyezések hátterében. Ha a kulturális párhuzamok és különbségek etnikai különbséggel vagy azonossággal járnak együtt, az eddigi gyakorlat az etnikai magyarázatot részesítette előnyben. Láthattuk azonban, hogy az etnikai sajátosságok bizonyos hányada a felekezeti hovatartozás jegyeit viseli magán, és számos esetben mindvégig megőrizte a szertartással való kapcsolatát. Ennek révén pedig az ilyen hagyományok az intézményesség vonzáskörében állanak, akár a szertartástól való távolodás, akár az intézményessé válás irányába tartanak. Ezekben az esetekben pedig már nem a hagyományok, hanem az intézmények, a vallások etnikai jellege kerül előtérbe. Az etnikai és a vallási integráció különböző szinteken, egymást hol erősítve, hol gyengítve fejti ki hatását. A kultúra etnikai és vallási specifikumai ennek megfelelően nemegyszer egymással párhuzamosan és etnikai színezetet öltve jelennek meg. Nem mondhatunk le ugyanakkor arról, hogy ezek mögött a jelenségek mögött alkalmanként ne az etnikai, hanem a vallási magyarázatot keressük. IRODALOM BARABÁS Jenő 1963 Kartográfiai módszer a néprajzban. Budapest BROMLEJ, Julian Vlagyimirovics 1976 Ethnosz és néprajz. Budapest. DÖMÖTÖR Tekla 1979 Naptári ünnepek — népi színjátszás. Budapest 9 Vö.: TIMKÓ Imre 1971. 447. 10 Vö. pl.: UJVÁRY Zoltán 1965. 100
