Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Sipos István: A bükki szlovák falvak nyelvi sajátosságai

22. a he/ne som tagadó szerkezet 23. a he, hrac, lac, šmejac se főnévi igenévi formák 24. a keleti szlovák terület: loska, dišel, hutoric, scem, murna szavai Óhuta eltérő nyelvjárási jelenségei önálló vonások: 1. az / - /"lágysági pár 2. a fcro névmási alak a ritkább jcto mellett 3. a Se visszaható névmás 4. marhva, bľadi stb. keleti szlovák szavak Répáshutával, Újhutával közös vonások: 5. a 7, 6 félhangok megfelelője -e: -ve, -se, -ze s a hím- és semlegesneműek sg. eszközhatározójában -em: hlapcem, obedem 6. at, d lágy megfelelője itt ť, ď: ďefi, padnúť, robiť 1. az šť hangcsoport (šč helyett) 8. čisti, železo hangzás 9. a szókezdő dv-, dm-: dvere, dvíhať 10. a birtokos névmások semleges sg. alanyesete, s az általános tb. alanyeset -e: bratove, moje, naše 11. ťebe, ťe névmási alakok 12. a ďe- előtagú általános névmások: ďekeri, ďejaki Hámorral, Ómassával közös vonások 13. a tort, tolt hangcsoport keleti szlovák alakjai: hlop, smrot 14. aé>a keleti szlovák változata: cali, ľad, bladi 15. a hosszú szótagi é,é>e változata: vera, svečka, spevať 16. az egykori nazális e> e változat: hovedo, pametať, sveto - svat 17. a mássalhangzók közti r, / kísérő hangos feloldása: karmiť 18. a praíe - praseca ragozási típus többese is praseta 19. a semleges csoport sg. nom. -ije > -e végződése .jedené, spevane 20. a ne som tagadási szerkezet 21. a sac, hrať, tať, smejat še főnévi igenévi alakok 22. a keleti szlovák: dišeľ, loska, hutoriťstb. szavak Átmeneti kettőségek 23. az ereszkedő lejtésű órt-, -olt: rozvora, rosparek, de vlani, lanskí és csak itt lakeť 24. az č, z' többnyire s, z, de š, ž is A bükki települések három szlovák nyelvjárási változatának előbb vázolt állapota hosszú és bonyolult fejlődés eredménye. A 19. sz. elején Hámorban és Ómassán rögzített soknyelvűségben először a német nyelv ismerete szorul vissza, minden mesterséges külső nyomás nélkül. A német nyelv ismerői ugyanis nem egynyelvű, s könnyen magukba zárkózó németek voltak, hanem általában kétnyelvűek, s többnyire a német és szlovák nyelvet beszélték. Az általánosabb, többségi szlovák nyelvért cserélték fel a németet. De nem cserélték fel német nevüket, ezért él ma is sok német nevű, de szlovák nyelvű család a bükki településeken. A német nyelv felszívódása után is megmaradt a szerényebben 44