Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

legény szülei is jelen vannak, tőlük nem búcsúztattak külön, illetve ahogy az egyik vőfélyadatközlőnk mondotta, „az mind a kettőre szólt." De: „Hát ugye általában menyasszonynak szól a búcsúztatás ... úgy szokták mondani, hogy a menyasszonyt viszik el a háztól". A búcsúztatás a szobában vagy a sátorban történt. A nászszülőket egy padra ültetik, velük szemben áll az ifjú pár. Az öreg vőfély figyelmet felhívó verssel kezdte (három egymást váltó vőfély szövegét közöljük összevetés céljából, hogy a kopás és a változás folyamatát érzékeltessük vele. A továbbiakban csak az egyik változatot adjuk, a többi függelékben kap helyet): Dicsérettel legyen tele ez a hajlék, csendességben legyünk, hogy beszédem halljék. Szomorúság, bánat mitőlünk távozzék, aki nem tud semmit, most tőlem tanuljék. Lám az óra is kellő időt mutat, ne hagyjuk ránk várni a plébános urat. Búcsúzásomnak most lészen kezdése. Legyenek csendességben, mi lészen végzése. Mátka búcsúzik a szüleitől, szívében szeretett testvéreitől. Szólana, de nem tud, látom bús arcáról, én tehát elmondom, amit elméje gondoL (Stuller Árpád, 57 éves) Tisztelt vendégsereg, egy kis szóra kérem! Egy pár szót szólok, míg véget érem. Egymás iránt való igaz szeretetre és isten — ember előtt szép életre tesz ma fogadalmat menyasszony és párja, ki az elindulást alig-alig várja. E pár búcsúzik szüleitől és szívből szeretett testvéreitől. Szólnának, de nem tudnak, látom bús arcukról. Ezért hát elmondom, mit elméjük gondol. (Mátrai Béla, 33 éves) Tisztelt vendégsereg, csendességet kérek, míg búcsúzásommal beszélek veletek. Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése, legyetek csendességben, míg lészen végzése. (Lovász Jenő, 21 éves) Ezután és minden rigmus után a zenekar tust húz, az ismert magyarnóta két sorát játssza: Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétül. Stuller Árpád vőfély először.a menyasszony anyjától búcsúzott, Lovász Jenő pedig az apától. (Mátrai Béla a szülőket együtt búcsúztatja.) Az idősebb adatközlők szerint is először az anya következett: Édesanyám, szóm hozzád fordítom már, mert tudom, szíved tőlem búcsúzást vár. Már letett hitem tetőled mindjárt elvál, kívánom, éltedben ne érjen semmi kár. (Stuller Árpád) 291 19*