Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

Az apa búcsúztatója: Kedves édesapám, szóm hozzád fordítom, búcsúbeszédem könnyezve indítom. Köszönettel veszem a te jóságodat, hozzám megmutatott atyai voltodat. Kedves édesapám, engem hogy szerettél, igaz úton járni mindig vezéreltél. Hogy boldoggá tehess, azon törekedtél. Mint gyenge virágot, ápoltál, neveltél. Az ősi fészekbó'l kirepül a madár, s újat épít, mikor párjára talál. Én is rátaláltam szeretett páromra, kísérjen engem áldásod utamra. (Lovász Jenő') A szülők után következnek a testvérek: Kedves testvéreim, álljatok elébem. mert keserves könnyek áradnak szemembe. Majd elájulok, bágyadok szívembe, és elválásunkkor változók színembe. Mert tudom, asztalhoz már nem ülök veletek, azért engem végleg el ne felejtsetek. (Lovász Jenő) E búcsúzók elhangzása után a fiatal pár a szövegnek megfelelően köszön el szüleitől, testvéreitől: megölelik, megcsókolják egymást. A búcsúcsókra a vőfély szólítja fel őket: „Csókoljátok meg egymást!" Ezután kerülnek sorra a lányok: Kedves lánypajtásaim, akik most mind itt vagytok, könnyes szemmel nézek most reátok. Boldogság maradjon veletek, szeretője hitvest ti is felleljetek. (Lovász Jenő) A legények búcsúztatója: Álljatok elembe, ti. híres legények, kik személyemet oly sokszor szemléltétek. De hiába, mégsem lettem a tiétek. Tőletek is búcsúzom, isten veletek! (Mátrai Béla) Mind a leányok, mind a legények sorba csókolják a fiatal párt. elbúcsúznak tőlük. A búcsúzkodást egy rigmussal zárja a vőfély: E csekély búcsúzásomat tovább nem tartom, a kedves vendégsereget nem várakoztatom. Vőlegény! A menyasszonyt kezedbe ajánlom, éld vele világod, ezt szívemből kívánom. Indulnunk kell tehát a templomi útra. (Mátrai Béla) 292