Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: Az erdő haszna

A mészégetők és szénégetők viselete nem különbözött a faluban szokásos mindenkori szegényparaszti ruházattól.

2 9 IRODALOM BAKÓ F. 1951. A magyar paraszti mészégetés kutatása. Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának Közleményei 3. muzeológiai sorozat I. kötet 2. szám 285-330. BAKÓ F. 1963. A Bükk hegység mészégetőinek munkaszervezeti formái. Klny. az Egri Múzeum 1963. évi (I.) évkönyvéből 297-315. BAKÓ F. 1968. Mészégető kunyhók a Bükk hegységben. A Néprajzi Múzeum Füzetei 35. sz. 67-91. BAKÓ F. 1969. A mészégetők életmódja a Bükk hegységben. Klny. az Egri Múzeum 1968. évi (VI.) évkönyvéből 267-287. Borsod . .. Borsod-Abaúj-Zemplén megye története és legújabbkori adattára. Miskolc HEGYI I. 1978. A népi erdőkiélés történeti formái. Budapest. LAJOS A. 1956. Szénégetés a Bükkben. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1956. december 21-30. HERKELY K. 1941. Adatok Gömör megye népi erdőgazdálkodásához. Néprajzi Értesítő XXXIII. 259-263. PETERCSÁK T. 1981. Az erdő szerepe a Zempléni hegyvidék népének életében. Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről 43-61. Miskolc. PETERCSÁK T. 1982. Adatok a Zempléni-hegység és az Alföld közötti paraszti árucseréhez. Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. 387-313. Debrecen. SZILAS G.-KOLOZSVÁRY SZ.-NÉ 1975. A diósgyőri kincstári uradalom erdőgazdálkodása. In.: Az erdőgazdálkodás története Magyarországon. (Szerk.: Kolozsváry Sz.-né) 140-174. VERES L. 1978. A Bükk hegység üveghutái. Miskolc. DIE WALDARBEITEN IM VOLKSLEBEN VON RÉPÁSHUTA Das Fortkommen der Bevölkerung von Répáshuta haben - neben den Glashütten im XVIII. Jahrhundert - die Waldarbeiten gesichert. Die Gemarkung des Dorfes ist für die Landwirtschaft ungünstig. Die Wald hat Lebensmittel, Arbeitsmöglichkeiten, Brennholz, Grundstoff der landwirtschaftlichen und Haushaltsgeräte und Baustoff der Wohnhäuser gesichert. Der grösste Teil der Männer hat in den Wäldern der Domäne von Diósgyőr gearbeitet. Die ärmsten beschäftigten sich mit Klafterholzhauen, man hat sie Fussgänger genannt. Die wohlhabenden (Fuhrleute) hatten auch Zugtiere, sie haben das Holz transportiert. Die Holzhacker und im Winter selbst die Fuhrleute haben der Domäne auch halbfertige Produkte (zB. Bahnschwellen) hergestellt, oder Rebstecken und Schindel geschnitzt. Die ständige Schnitzerei zu Hause haben nur wenige Betrieben. In den Jahrzehnten seit den zwei Weltkriegen haben nur 5-6 Männer ständig Holzgeräte und Werkzeuggriffe hergestellt. Diese Leute wurden Bastler (ung. barkácsoló) genannt. Einige Familien haben nach dem Auftrag des Herrschaftsgutes von Tieflande Joche und Werkzeuggriffe befördert. • 29. Ezúton köszönöm meg répáshutai adatközlőim segítségét: Sir Bertalan 77 éves, Molnár Jánosné 82 éves, Flekács Antal 80 éves, M. Fridel Lajos, Mátrai István 83 éves, ifj. Ofeltáler János 26 éves, Hegedűs András 65 éves, Mátrai János 42 éves, Mikesz Lajos 83 éves, Polgár János 71 éves, Nóvák Bertalan 57 éves, Horvát Lajos 60 éves, Szilágyi János 72 éves, Mátrai Károly 68 éves, Szabó Lajos 67 éves. 95