Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Gyivicsán Anna: Etnikai fejlődésváltozatok Répáshután

kozásváltás nem ment végbe. Az üzem új, állandó magyar nyelvű közeget és közösséget teremtett az ott dolgozó szlovák munkások számára, s otthoni életmódjukat is lassan megváltoztatta. A répáshutaiakat az erdei munka továbbra is elsősorban a saját közösségükhöz kötötte. Etnikai közösségüket az is erősítette, hogy a kis létszámú településen nagyobb társadalmi rétegződés nem ment végbe, illetve a meglevő szociális rétegződésen belül nem alakult ki olyan vagyonosabb réteg, melynek a gazdasági és társadalmi érdekei belülről is meggyorsították volna a társadalmi asszimilációt, s amely megtagadta volna ezáltal is közösségével az etnikai együvé tartozást.

4 ! A belső strukturális változásokon kívül egy-egy etnikai közösség arculatát a demográfiai és migrációs folyamatok is erősíthetik vagy gyengíthetik, sőt a más nyelvű lakosság bevándorlásával az etnikai zártságát megbonthatják és etnikumát meg is változtathatják. Bár Répáshután a demográfiai változások sem alakultak mindig kedvezően, s a nagyobb migrációs hullámok sem kerülték el a települést, mégis ezek a falu etnikai zártságát alapjában véve nem változtatták meg. A rendelkezésre álló adatok szerint Répáshuta lakosságának száma a múlt század 30-as éveitől napjainkig a következőképpen alakult:

42 1836 1870 1890 1900 1930 1941 1949 1960 1965 1970 1980 229 361 350 11* 441 436 15* 376 555 618 507 588 575 614 626 *-gal jelölt szám nem katolikus, más vallású lakost jelöl. A számadatokból kiderül, hogy az 1836-tól 1890-ig egyenletes intenzitással emelkedő lakosságlétszámot 1900-ban hirtelen csökkenés követi. Ez valószínűleg az 1898-ban megszűnt üveghutával függ össze. Az üveghutai munkások egy része a sajószentpéteri üveghutákon települt le.

43 Ujabb szembeötlő csökkenést mutat az 1949-es népszámlálás. E számadat annak a lakosságveszteségnek a mutatója, amely a közösséget az 1946— 47-es szlovák—magyar lakosságcsere során érte. S bár e lakosságcserét a migráció keretében tárgyaljuk, ebben az esetben mégsem egyszerűen arról van szó, hogy közel másfélszáz ember elhagyta véglegesen közösségét. A lakosságcserét kiváltó politikai események a szlovák etnikai közösségeket arra kényszerítették, hogy tagjaik önmagukkal, mint etnikainyelvi kisebbséggel — megtelepedésük óta sokan talán először — szembenézzenek, tisztáz41. GYIVICSÄN A. 1981. A társadalmi tagozódás és az etnikai tudat összefüggéseit, a szociális magatartásformák változatait elsősorban a dél-alföldi nagy szlovák településeken (Békéscsaba, Tótkomlós, Pitvaros) és Kiskó'rösön kísérhetjük figyelemmel, ahol a közösség társadalmi tagozódása összetett volt. Itt a parasztság a 80-70 holdas gazdától az agrárproletárig a parasztság minden rétegét magában foglalja. De iparosrétege és soraiból elszármazott értelmisége is van ezeknek a közösségeknek. 42. A statisztikát A népmozgalom ... 1979 és a Borsod-Abaúj-Zemplén megye története ... 1971, alapján állítottam össze. 43. DEME D. 1966. 427