Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Gyivicsán Anna: Etnikai fejlődésváltozatok Répáshután

zák hovatartozásukat, s rövid idő alatt döntsenek arról, hogy véglegesen elhagyják addigi közösségüket, s sokak számára addig ismeretlen anyanyelvi nemzethez csatlakozzanak. Ezt az Önvizsgálatot természetesen nemcsak azoknak kellett megtenniük, akik áttelepültek, hanem azoknak is, akik továbbra is szülőföldjükön maradtak. A lakosságcsere az itthonmaradtak nemzetiségi létének további alakulásába is beleszólt, sőt igen sok nyelvszigeten az addigi fejlődési tendenciát is alapvetően megváltoztatta. Ezért szólunk róla részletesebben. A csehszlovák kormány kezdeményezésére, kétoldalú államközi szerződés alapján végrehajtott lakosságcsere ugyanis a legtöbb szlovák nyelvszigeten nagyfokú, sokszor radikális etnikai változásokat okozott.

44 Az addig etnikailag legtöbbször zárt közösségek felbomlottak. A legnagyobb szlovák településekről a lakosság 40—80%-a települt át, s az áttelepültek helyére Csehszlovákiából kitelepített csallóközi magyar családok kerültek, s több településen a szlovák őslakosság kisebbségbe került A lakosságcsere-egyezmény értelmében létrehozott Csehszlovák Áttelepítési Bizottság, a magyarországi szlovákság Csehszlovákiába történő áttelepülése érdekében, 1946-ban három hónapon keresztül agitálhatott, szervezhetett a szlovák falvakban. Répáshután egyházi és világi személyekből álló bizottság fordult meg a répáshutai családok mindegyikénél, néhol többször is. Az agitáció során a jobb életkörülmények ígérete, és az ősi szülőföldre való visszatérés érzelmi motivációja került előtérbe. De nemegyszer előfordult az is, hogy a bizottsági tagok a megfélemlítés eszközeitől sem riadtak vissza annak reményében, hogy úgy majd többen kívánnak áttelepülni.

4 5 Az agitáció hatására a répáshutaiaknak több mint a fele iratkozott fel az áttelepülési listára, végül azonban a lakosságnak csupán a negyede települt át. A jelentkezettek visszalépését több tényező befolyásolta. Amikor a répáshutaiak többsége kezdett az áttelepülés gondolatával foglalkozni, azzal a kéréssel fordultak az áttelepítési bizottsághoz, hogy Szlovákia területén szülőfalujukhoz hasonló földrajzi és életkörülmények közé kerülhessenek. Férfiakból álló delegáció — illegálisan - azért meg is látogatott néhány nógrádi és gömöri települést, hogy kiválassza a répáshutaiak számára megfelelő letelepedési helyet. Kérésüket azonban elutasították, hiszen azt objektív körülmények miatt a csehszlovák állami szervek nem is tudták volna teljesíteni. A répáshutaiak által kijelölt gömöri tájról nem telepítettek ki tömegesen magyar családokat. Ehelyett azt az ajánlatot kapták, hogy ideiglenesen vállalják azt, hogy Nyugat-Csehországba, a kitelepített németek helyére telepítik őket. Odatelepítésük 1-2 évre vonatkozott volna, amíg nem találnak számukra megfelelő helyet Szlovákiában. Ugyanis a mezőgazdasággal sosem foglalkozó répáshutaiakat a csehszlovák kormányszervek mégsem akarták Csallóközbe telepíteni, ahová a dél-alföldi szlovákság zöme került, s az sem volt utolsó szempont, hogy nyugat-cseh területeken a németek 44. A szlovák-magyar lakosságcsere történeti-politikai vonatkozásaival LÁZÁR Gy. 1980, etnikai következményeivel GYIVICSÁN A. 1981a. foglalkozik. 45. LÁZÁR Gy. 1980, 12. Ezekhez az eszközökhöz az áttelepítési bizottság tagjai ezért folyamodtak, mert a lakosságcsere-egyezmény az áttelepülni kívánó magyarországi szlovákok számától tette függó'vé a Szlovákiából kitelepítendő' magyarok számát. 428