Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Gyivicsán Anna: Etnikai fejlődésváltozatok Répáshután

ben — vagy talán még korábban is — a magyar nyelvet a szlovák mellett már családon belül is használják. A kétnyelvűség korai gyökereire, a magyar nyelv aktív használatára utal többek között az ö, ü, ő, ű tiszta ejtése vagy az is — s ezt főleg a jó adatközlőknél tapasztaltuk —, hogy régi szokásokat, élményeiket ugyanolyan érzelemgazdagon mondják el szlovákul is, magyarul is. Az alföldi és a pilisi szlovákoknál családon belül sosem használták a magyar nyelvet (kivételt csak az elpolgáriasodott, de továbbra is a közösségen belül maradt családok képeztek), s még az is előfordult, hogy 1945- vagy 1950-ig a lakosság egy része — főleg a nők — csak igen gyengén, törve tudott magyarul. Az említett nyelvszigeteken az idősebb generáció tagjai még ma is csak anyanyelvükön tudják érzelemgazdagon közvetíteni közösségük szokásait, néphagyományait.

12 Maguk a répáshutaiak a magyar nyelv általános elterjedésében alapvető — sőt az idősebbek legtöbbször kizárólagos — szerepet tulajdonítanak az iskolának. Az iskola, mint oktatási intézmény egykor nemcsak azzal szolgálta a nyelvi asszimilációt, hogy egy nem magyar nyelvű közösség felé kizárólag magyar nyelvet és magyar kultúrát közvetített, hanem azzal is — s ezáltal negatív szerepe meghatványozódott — hogy az iskola a szlovák nyelv használatát tiltotta, sőt büntette. Az anyanyelv használatának permanens tiltása,, a tiltás emocionális hatása mindmáig mély és keserű nyomokat hagyott az idősebb generációban. A magyar nyelv kizárólagos intézményi közvetítése már e generáció tudatában fokozatosan megváltoztatta, megbontotta a nyelvértéki rendszert, az anyanyelv és a magyar nyelv között e rendszerben addig fennálló egyensúlyt. A nyelvi értékek megváltozását leginkább azon mérhetjük le, hogy a mai 70—80 évesek fiatal korukban kis gyermekeikhez a családon belül is egyre rendszeresebben beszélnek magyarul (maguk számára ezt úgy fogalmazták meg: hogy a gyermeknek ne legyenek majd nyelvi nehézségei, szorongásai az iskolában); az erős nyelvi emocionális törés pedig abban tükröződik, hogy az anya és a kisgyermek legbensőségesebb anyanyelvi-érzelmi kapcsolatát őrző altatók, gyermekdalok közvetítésénél teljes nyelvváltás következik be, a szlovák anyanyelvű folklórt teljesen kiszorítja a magyar. Némelyik adatközlő a változás okát kereső kérdésre azonos választ adott: Nem énekelhettem a gyermekemnek másképpen, ha az iskolában mindent magyarul tanultam. Az, hogy itt Répáshután a kisgyermek anyai közvetítéssel találkozott a magyar nyelvvel, az a későbbi, felnőtt korában használt, családi nyelvi kommunikációt is meghatározta. Amíg az említett dél-alföldi és pilisi településeken még a 35—40 évesek is anyjukkal a családon belül még ma is csak anyanyelven tartják a kapcsolatot, addig Répáshután természetes kettőjük között a magyar nyelvi kommunikáció. A répáshutaiak értékrendszerében az iskolának azért jutott ez a kizárólagos szerep a magyar nyelv elsajátításában, mert — amint erre már utaltunk — az iskolán kívül más magyar nyelvű intézménnyel közvetlen mindennapi kapcsolatuk nem volt. Az iskolának 12. GYIVICSÁN A. 1981. A mindkét nyelvben előforduló érzelmi motivációk szolgáltak mértékül ahhoz, hogy a répáshutaiak kétnyelvűségét összehasonlító dolgozatomban „tökéletes beszélt kétnyelvűségnek" neveztem annak ellenére, hogy egy alföldi szlovák anyanyelvi szókincse - a bevezetó'ben vázolt kedvezőbb etnikai fejlődés következtében - gazdagabb, mint egy répáshutaié. 414