Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Gyivicsán Anna: Etnikai fejlődésváltozatok Répáshután

ezt a nyelvváltásban játszott szerepét vetítették ki a múltba akkor, amikor a répáshutai német származású családok gyermekeinek elszlovákosodását annak a szlovák tanítónak tulajdonították, akit az üveghuta utolsó bérlője, Suselka Gusztáv hozott magával a XIX. század második felében.

13 Szembeötlő viszont az a jelenség, hogy az egyház magyarosító szerepe csak igen keveseknél kapott az iskolához hasonló negatív értékelést. Pedig az az általános tapasztalat, hogy mind az evangélikus, mind az egyes katolikus szlovák településeken a lakosság az anyanyelvéhez legtovább éppen a hitélet terén ragaszkodott, s az egyház elmagyarosodása fájdalmasan érintette. Az iskola magyar nyelvű és magyar szellemű környezetét századunk 20-as éveiben tovább erősítette a Klebelsberg Kunó minisztersége idején a kultuszminisztérium által országosan kezdeményezett népművelés, az analfabétizmust felszámolandó tanfolyamok és népiskolák hálózatának a kiépítése. Ezek elsődleges céljáról a Borsod megyei népművelési tervben ezt olvashatjuk: „Az iskolán kívüli népművelési munkának egyik legfőbb feladata ... a nemzeti műveltség és faji öntudat mélyítése a nép széles rétegei körében." S e terv „. .. a magyarrá nevelés szempontjából eléggé fel nem értékelhető kultuszminisztériumi irányításra" épül.

14 Az egykorú statisztikai adatok azt mutatják, hogy a környező szlovák és magyar falvakhoz viszonyítva a répáshutaiak, a közösséget mindmáig jellemző művelődni, tanulni akarás vágyával, aránylag magas létszámban vettek részt ezeken a népművelési akciókon.

15 Az iskola Répáshután azonban csak a századforduló után válthatott ki a lakosságban fentebb vázolt nyelvi-tudati értékrendszereket is megváltoztató szerepet. A lakosság kétnyelvűsége viszont jóval korábbi időkbe nyúlik vissza, s eredetét a falu gazdasági, foglalkozási és igen mostoha életkörülményeiben kell keresnünk.

16 De látni fogjuk azt is, hogy a magyar nyelvet az iskola fennállása idején más csatornák is közvetítik. Az üveghuta munkássága elsősorban a XIX. sz. második felében az üzemben, az ipari és a szervezési kommunikáción keresztül már találkozhatott a magyar nyelvvel, ahol nem csak férfiak, hanem nők és gyermekek, egész családok is dolgoztak. A település sem az üveghuta fennállásakor, sem annak megszűnése után — amikor az erdő lett fő megélhetési forrása — a földrajzi adottságok miatt alapvető élelmiszerekben sosem volt önellátó. Ezeket a falu határán kívül közelebbi — Miskolc, Kacs — vagy távolabbi — Nyíregyháza, Debrecen, Tiszafüred — vidékekről kellett a lakosságnak beszereznie. E kapcsolatokban a kommunikatív nyelv természetesen a magyar volt. S mivel a falu közössége számára létszükséglet volt e „külkapcsolat", létszükségletté lett számára a magyar nyelv elsajátítása is. A magyar nyelv családon belüli használatát döntően befolyá13. SIPOS I. 1955,54-55. 14. Borsod, Gömör, Kishont... 1927, 7. 15. Borsod, Gömör, Kishont.. . 1927, vö.: a kiadvány valamennyi összesített statisztikai adatát. 16. A kétnyelvűség történeti gyökerei vizsgálatához kiinduló forrásként szolgálhatnak BÉL Mátyás munkái (1968, 1977), valamint BOROVSZKY S. 1909. Mindkét szerzó' a Pest és Heves, illetve Borsod megyében élő szlovákokat úgy jellemzi, hogy azok a szlovák nyelven kívül kitűnó'en beszélnek magyarul. BOROVSZKY még egy másik jelenségre is felhívja a figyelmet Szerinte Borsod megyében a XVIII. században olyan elterjedt volt a szlovák nyelv, hogy a magyar lakosság is elsajátította. 415