Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Kriston Vizi József: A fiatalság életmódja és társas élete

konyha volt". A lányok fánkot, herőcét és bogácsát készítettek, valamint rumos teát főztek, amit a legények pótoltak ki az általuk hozott borral, összejövetelük helyétől függően az ott levő bíró vagy a háziak felügyelete mellett mulattak, táncoltak éjfélig. A fiatalok hétvégi, illetve ünnepi mulatságainak sorát tavaszonként Répáshután is a húsvéti napok nyitották meg. Korábban a locsolás estéjén jöttek össze a bálozok. A legények büszkén viselték a legkedvesebb lánytól kapott, s a táncra feltűzött rozmaringot. Mondták is egymásnak dicsekedve: „ezt én ettől és ettől kaptam, máma este vele táncolok!" A tavaszi ünnepek sorába tartozik május 1., de megünneplése községünkben csak az utóbbi évtizedekben (1945-től) vált hagyományossá. E nap reggelén a majális szervezői ökrös szekéren vagy lovasfogattal jártak végig a falun és a felpakolt egy-két hordó sörből mindenkit megkínáltak. Ezután minden család felkerekedett, s kivonultak a Singlár alatti rétre (Kövesváradi rét), ahol a fiatalok énekes-táncos műsort adtak, majd egész estig kinn mulattak a szabadban. Az utóbbi időkben e nap éjszakáján szokás májfát vagy díszített zöldgallyat állítani a lányos ház kapujához, s az 1960-as években terjedt el Répáshután is a májusi kosár küldése, mint e szokás új variánsa.

22 Adataink azt bizonyítják, hogy korábban csak pünkösdkor, és csakis annak a lánynak állítottak máj fát, akinek udvarlója volt. Megelőző este a legények kocsmazárás után mentek az erdőre, hogy segítsenek cimborájuknak kivágni és behozni a már előbb kiválasztott fát. Ezt aztán barátjuk már maga díszítette fel, s rákötötte az ajándékba vett kendőt, szalagot. A lány reggel egy üveg bort erősített a fára, amit a legény még aznap le is kötött, miután este elköszönt az őt megajándékozó szeretőjétől. A májfa általában 2—3 napig, de legfeljebb egy hétig állott, majd a lány édesapja segítségével szedte le azt. A fentiekből kitűnt, hogy melyek voltak azok a hagyományos alkalmak, amelyek során a répáshutai fiatalok egyre inkább belenevelődtek adott közösségük szokásrendjébe, s amelyek lehetőséget biztosítottak az egyre önállóbb életvitel megteremtésére. Láttuk, hogy egy-egy leány és legény párosának kialakulásához milyen társas keretek adódtak régebben, de néhány példával még érzékeltetni kívánjuk a fiatalok mind szorosabbá vált kapcsolatát és az azt befolyásoló tényezőket. Ez már a párválasztás felé mutat, amelynek hosszú időszaka az udvarlás. A szokás szerint ezt mindig megelőzte a bejelentés, amelyre valamelyik szombat este került sor. A legény erre az alkalomra magával hívta keresztapját, aki a fiú nevében kérte a szülők hozzájárulását ahhoz, hogy ezentúl lányukhoz járhasson. A beleegyezést általában mindig megadták, mert a legény csak ott próbálkozott, ahol tudta, nem küldik el. Ezután — ha ideje engedte — minden este felkereste a választottját. Kivétel csak a pénteki nap volt, amikor nem illett menni, mert „hagymát kap a legény". Más napokon a hosszabb ideje udvarló legényt már borral, süteménnyel is gyakran kínálták. A fiatalok benn a szobában beszélgettek, többnyire a szülők jelenlétében. Ha kedvük volt, elmentek ahhoz a házhoz, ahol a velük egykorú társaság verődött össze. Ha otthon ültek, akkor a legény este tíz óráig maradt, tovább nem illett zavarni. Ilyenkor a leány kikísérte néhány percre, de sokáig már ott sem beszélgethettek. A fiatalok tegeződtek, hiszen gyermekkoruktól fogva jól ismerték egymást, de egymás kezét csak akkor fogták 22. E szokásváltozást vizsgálja községünkre is érvényes megállapításaival: BAKÓ F. 1966. 257-305., valamint a változás általános tendenciájának egyik érzékletes példájaként: ÚJVÁRY Z. 1980. 65. 397 -