Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: Hiedelemalakok a hitvilágban

Šarkan: Azt mondják, hogy a Sarkaňt nem lehetett látni, mert felhőben volt. Ha valamikor „olyan nagy viharok, zivatarok jöttek, felhőszakadás, mint mikor vége a világnak, akkor mondták, hogy Sarkán letel, sárkány repül!" Sokszor nem is említették elbeszélés közben a sárkányt, csupán priSol velky zivatar, mondták. „Ha nagy zivatar volt, csak arra következtethettek, hogy abba Sarkán van." Néhány adatközlő az erős széllel hozta kapcsolatba a sárkányt. Azt mondják, amikor jön, akkor nem esik az eső, csak fúj a szél. Láthatatlan ilyenkor is. A šarkan sziklákban keletkezett. Azt mondják, hogy a Simakő, Peskő és Tarkő nevű sziklás helyeken tanyázik. Viharkor elszabadul. A felhőben, szélben repül és farkával kitépi a fákat, lesöpri a házak tetejét.

12 Egy történet szerint a šarkaňi a černokňažník irányítja. Többen viszont irányítóként az ördögöt említik. Amikor repülnek, a Sarkán mindig kérdezi, hogy hol járnak, erdő vagy falu fölött. Irányítója mindig az ellenkezőjét mondta, „mert ha bejött volna a faluba, mindent lesöpört volna. így a falut nem bántotta, ott az erdőben csinált kárt, annyi fát feldöntögetett." Vihar ellen sokféle módon védekeztek. Szentelt füvet égettek, fejszét tettek élével felfelé az eresz alá. Többen a vízkeresztkor eltett szentelt vízzel az egész házat befröcskölték, megszentelték. Használt az úrnapi fű vagy a szentelt barka elégetése, ezeknek füstje is szétzavarta a felhőket. Többen szentelt gyertyát gyújtottak. Figyelemre méltó viharelűzési módot is lejegyezhettünk. „Zacskóba félretéve hangyák voltak nálunk. Apám ezt tette rá a tűzre, hogy állják el a vihar útját. Mást nem tudok erről." A Sarkán külsejét nem tudják leírni. Nyilvánvalóan mesei hatásra említik a hétfejű sárkányt. Felsőgyőr határában van egy Kissárkányszakadás és egy Nagy sárkány szakadás nevű rész. „Régebben azzal ijesztgették a gyerekeket, hogy kakastaréjú sárkányok vannak ott. A sárkányok hatalmas tarajoskígyók, olyan nagyok, hogy képesek megenni a gyerekeket. Szállni tudnak a levegőben", írja Mádai Gyula.

13 Hasonló képzetekre, gyerekijesztőre Répáshután nem találtam. Úgy nézel ki, mint a ternokňalňik, ill. az olyan vagy, mint a sarkán szólások pontos értelmét már nem tudják a répáshutaiak. Nem tárgyalom külön fejezetben a cernokňažňiknak megfelelő magyar garabonciás hiedelmét. Ez csupán szórványosan ismert a községben, legtöbben a garabonciás szót sosem hallották. Felderíthetően magyarokkal való közös munkák kapcsán került be a falu hitvilágába, s meg is maradt a periférián. „A garabonciás olyan rossz ember. Egy mályinkai emberről hallottam, hogy garabonciás, ő mondta magáról, hogy garabonciás. Koldusnak tetette magát. Járta a falvakat, kéregetett alamizsnát. Ide is járt. Amikor kilépett a faluból, ment gyorsan, bent a faluban meg két mankóval járt. Tán már nem is él, mert nem volt itt régen." 12. Ezt teszi a černokňažník a tótkomlóst néphitben (KRUPA A. 1974. 281.). A sárkány a farkával csinál kárt a magyar néphitben is. Vö.: HOLLÓ D. 1934. 31. skk..; BARNA G. 1979.. 38-40. A sárkányról szóló magyar népi képzetek összefoglalásakor ERDÉSZ S. kitér a szomszéd népek hiedelmeire is. Vö.: ERDÉSZ S. 1971. 101. skk. Foglalkozik a sárkány és a garabonciás. Hl. az ennek megfelelő' černokňažňik kapcsolatával is. ERDÉSZ S. 1971. 92. skk. 13.MÁDAlGy. 1965.373. 336