Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: Hiedelemalakok a hitvilágban

Vlkolak, vrkolak: Maga a vlkolak, vrkolak név általánosan ismert Répáshuta lakói között, de a vele kapcsolatos képzetek már nem élnek ilyen elevenen. Azt mondják ugyan, hogy „régen létezett a vrkolak, valami ördögféle volt". Mondják erdei rossz szellemnek is, ördögtől származó ártalmas szellemlénynek is. Napjainkban inkább szólásokban találkozunk a vrkolakkal, s nyilván e szólások a hiedelemlény egykori képzetein alapulnak. Ideges emberre, férfire és nőre, de legtöbbször gyerekekre mondják: ez olyan, mint a vrkolak! To je, jak vrkolak! Mondják ezt a nagyszájú, veszekedős, hangos gyerekre is. Répáshután ismeretlen a Bükkszentkeresztről származó hiedelem, miszerint a vlkolak olyan pásztorból keletkezik, akit veszett kutya megmart. Az ilyen ember képes saját feleségét is megtámadni, majd visszaváltozik ember alakba a kutya, farkas alakjából.

1 4 Másutt a magyarországi szlovákok között a vlkolákkal kapcsolatos egyéb képzetek Répáshután ismeretlenek.

15 Ugyanakkor megfigyelhető egyfajta kontaminálódás is a vlkolak és a zmok alakja között. Azt mondják ugyanis az élelmes, szorgalmas emberekre, hogy úgy dolgozik, mint a vrkolak! Zmora: A répáshutai hitvilág egyik legélénkebben élő alakja. A hit intenzitásának, a hiedelemtartalom kopásának megfelelően a zmora lehet rosszindulatú szellemlény, meghalt emberek visszajáró szelleme, de lehet élő személy is.

16 Egyes elbeszélésekben a boszorkánnyal azonosítják, s ennek az az alapja, hogy mind a boszorkány, mind pedig a zmora láthatatlan alakban éjszaka fejti ki ártó tevékenységét. A zmora elsősorban a kisebb fiúgyerekeknek, de alkalmanként a fiatalembereknek, felnőtt embereknek a mellét szopta, amely ettől megduzzadt, fájt, s belőle valami fehér váladék folyt. Azt mondják, hogy a zmora ritkábban a nőket is megszopta. Zmora cica vagy zmora cicala, mondják. A zmora szopása miatt megduzzadt, megdagadt mellet lehetett hideg vízzel borogatni, de hatásosabb volt a szenteltvízzel megkenés vagy saját ürülékkel kenték be. Ilyenkor az ajtót is megszentelték, hogy máskor ne tudjon bemenni a házba. A legáltalánosabb zmorát távol tartó mágikus szer azonban a fokhagyma volt. Ennek felhasználása változatos volt. Keresztet rajzoltak vele az ajtóra, beledugták a kulcslyukba, fokhagymával kenték meg a beteg mellét. Olvasót akasztottak a gyerek nyakába. A fokhagyma mellett kést, hegyes bicskát is szúrtak a kulcslyukba. így a kulcslyukon nem tud átbújni. A hiedelem szerint ugyanis a zmora mielőtt átbújna a kulcslyukon, „kidobja", „kihányja" a belét és úgy tud átcsúszni. A belét egyes adatok szerint a seprű alá helyezi. Hasznos zmorát távol tartó módszer volt, ha egy kis zacskóba fokhagymát, kenyérmorzsát tettek és a gyerek nyakába akasztották. Ezt minden egyes alkalommal meg kellett ismételni, valahányszor a zmora szopta a gyereket. 14.GUNDAB. 1979. 132. 15. DIÓSZEGI V. 1974.65. 16. A zmorát és a vele rokon képzeteket BARNA G. dolgozta fel. BARNA G. 198

L Utal a szlovák szakirodalomra is. 337