Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások

A húsvétot követően egyre kevesebb szokásalkalommal találkozunk, aminek nyilvánvaló oka, hogy a közelgő nyári munkák egyre kevesebb időt engedtek az ünnepeknek, illetve a „nem produktív" tevékenységi formáknak. Szt. György napja (Sv. Dura) elsősorban hiedelmekben gazdag, nem utolsósorban azért, mert összekapcsolódott az állatok első kihajtásával. E napon különösen nagy hatalmuk van a boszorkányoknak. Éppen ezért előző nap éjjelén, éjfélkor a temető valamelyik keresztjéről egy kis darabot le kellett vágni, amivel megfüstölték az ólat, az istállót, sőt a házat is. Egy lapátra parazsat helyeztek és erre tették a fadarabot. Hitük szerint a boszorkányok nem bírják a „szent fa" füstjét és így távol tartják magukat a gazdaságtól. Az állatokat, amikor először hajtották ki a legelőre, meghintették szenteltvízzel, hogy rontás ne érje őket. Régebben láncon hajtották át a jószágot, hogy olyan erős legyen, mint a vas. Első kihajtáskor a gazdák egy kaláccsal (koláč) és pálinkával ajándékozták meg a pásztort, ami a magyar nyelvterület jelentős részén általánosan elterjedt szokás volt.

26 Pünkösdkor (rusadla), illetve pünkösd napja előtti éjszaka állították a májusfát (mai). Ilyenkor egy kisebb fácskát vagy egyszerűen csak zöld gallyat, ágat erősítettek a legények kedvesük kapujára, de úgy, hogy a háziak ne lássák meg, ki hozta a májusfát. Ma már ezt a szokást nem gyakorolják, helyette május elsejére májusi kosarat vesznek Miskolcon. A májusi kosár egy nagy csokor, kosárban szépen elrendezett virág, amit a legények vásárolnak jegyesüknek. A májusfa különböző alkalmakkor (május elseje, pünkösd stb.) történő állítása általánosan elterjedt szokás az észak-magyarországi területeken.

2 7 Ezen az elterjedési területen belül még a részletek (a fa állításának időpontja, a cselekmény összetettsége stb.) alapján is nehéz bármiféle határokat meghúzni. Igen érdekes viszont a májusi kosár ajándékozásának szokása. Eddigi ismereteink szerint a szerelmi ajándéknak ez a sajátos formája különös intenzitással élt Heves megyében.

28 Nyilvánvaló volt azonban, hogy a szokás gyakorlata nem korlátozódott egyetlen megye területére. A répáshutai adat is a szokás szélesebb körű elterjedettségét bizonyítja, még akkor is, ha tudjuk, a Zempléni-hegyvidék területén már nem ismerték ezt a gyakorlatot. A nyári ünnepkör vallási ünnepe űrnapja, amikor a faluban négy helyen - a templomnál, az iskolánál, a falu felső és alsó végén - oltárt készítenek (budki staviany) zöld gallyakból, virágokból. Ezt a négy helyet a pap vezetésével körbejárták (posessia) és mindegyiknél megálltak imádkozni, énekelni. Régebben a körmenet során a pap megáldotta a határt, a környező földeket, az erdőt is. Mivel a közösségben nem ismerték a máshol általában Márk napjához kapcsolódó búza- vagy határszentelést, az úrnapi körmenet egyik legfontosabb funkciója éppen a határ, az erdő, azaz a legfontosabb munkák színterének a megáldása volt.

29 A nyári ünnepkörrel kapcsolatban még egy, az emlékezetben halványan élő cselekményre kell felhívni a figyelmet. Néhány idősebb adatközlő szerint régebben nyári estéken — az időpontot pontosabban már nem tudták megjelölni — a fiatalok tüzet raktak, amit aztán különböző énekek kíséretében átugráltak. 26. Vö. UJVÁRY Z. 1975. 112-122. 27. ZATKO R. 1973. 74.; MANGA J. 1968. 152-154. HORVÁTHOVA E. 1972a. 218-219.; ZIBRT Č. 1959.282-328. 28. BAKÓ F. 1966. 29. Vö. BÁLINT S. 1977.

1. 315-319.; BÁLINT S. 1973. 343-363. 326