Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások

Az öregek említésre méltó hiedelme szerint, aki nagycsütörtökön a harang utolsó kondulása után megmosakszik, egész évben mentes lesz a szemfájástól. Nagypéntek (velky piatok) már tényleges ünnepnap. E napon semmiféle munkát sem végeztek, legfeljebb a ház körül tevékenykedtek. A gazda és a gazdasszony alaposan kitakarította, kitisztította a házat, az istállót, mindent rendbe tett a jószágok körül, a szerszámok között, az udvaron stb. Ezeket a munkákat sok helyen már nagycsütörtökön elvégezték vagy legalábbis elkezdték, s nagypénteken csak befejezték. Ezen a napon szigorú előírás volt a böjtölés. Ilyenkor csak vajjal főztek, ha egyáltalán ettek meleg ételt. Sok családban a felnőttek e napon egyáltalán nem ettek vagy csak éppen haraptak egy-egy darab kenyeret. Nagypéntek bizonyos kapcsolatban állt a boszorkányhittel is. Az idősebbek szerint, aki nagypéntek este a csordás ostorából egy kis darabkát le tudott vágni, s azt saját ostorára kötve Szt. György-nap éjszakáján megsuhogtatta, meglátta, hogy a faluban ki a boszorkány. E naphoz egyéb hiedelmek is kötődtek. Aki nagypénteken este a patakban megmosakszik, az egész évben egészséges lesz. Ha ezen a napon esik az eső, akkor a nyár igen száraz lesz. Ha viszont szép az idő, akkor jó lesz a termés. Nagyszombaton este hat órakor tartják a feltámadási szertartást, amely az egyház előírásai szerint zajlott le. Ugyanakkor megtalálhatók az egykori tűzszentelés nyomai is. A századforduló körüli időkben a templom mellett tüzet rakott a harangozó, amit a pap a feltámadási körmenet végén megszentelt. Ebből a tűzből mindenki vitt haza, s otthon erről a parázsról gyújtottak tüzet. Maga húsvét (velkonoc) a tavaszi időszak legfontosabb ünnepe és igen erősen vallási jellegű. A reggeli misén minden család ételt szenteltet, elsősorban sonkát, tormát és kalácsot. Különös becsben tartották a szentelt kalácsot (sveceny koláč), amit aznap reggel készített el a gazdasszony. A szentelésre szánt ételeket hajtókába csavarva viszik, amit még egy kis terítővel le is takarnak (servítka). A miséről hazatérve a gazdasszony a szentelt étellel a kezében körbefutotta a házat, s csak azután látott hozzá a család az étkezéshez. Egyes családoknál a reggeli vagy déli étkezéskor mindenkinek adtak egy szem szentelt barkát is, amit az első falat étellel megettek, hogy ne legyenek torokfájósak. A szentelt ételnek a maradékát sem dobták ki a szemétbe. A szentelt sonka csontja a tűzbe került, az egyéb ételmaradékot pedig eltették és az ünnep során megették. Húsvét másnapja (velkonocny pondelok) a locsolkodás (oblievačka) szokásának az alkalma. A legények kora reggeltől járták a lányos házakat és vízzel jól meglocsolták a lányokat. Régebben a gyerekek és a nős férfiak nem jártak locsolkodni, de az utóbbi húsz-harminc évben egyre terjed a gyermekek és a felnőttek locsolkodása is. Ma már jobbára pénzt kapnak a locsolkodók, de régebben hímes tojást (pisanek) készítettek a leányok. A legidősebbek emlékeznek még a hagymahaj levében főzött világosbarna színű, minta nélküli tojásokra. Ennek ellenére viszonylag korán elterjedt a festékkel való tojásdíszítés. Legkedveltebbek a különböző virágos minták voltak, s néha egy-egy nevet is a tojásra festettek. Különösen díszes tojást készítettek azok a lányok, akiknek már jegyesük, komoly udvarlójuk volt. Jól látható, hogy a farsangtól húsvétig terjedő időszakot elsősorban a vallási jellegű cselekmények jellemzik. Éppen ezért ezeknek a szokásoknak az elterjedését elsősorban a vallási hovatartozás határozta meg. A szokásoknak ez vagy ehhez hasonló rendje a katolikus szlovákokat (és magyarokat) jellemzi, míg az evangélikus szlovákok szokásai természetszerűleg ettől eltérőek.

2 5 25. Vö. BÁLINT S. 1973. 201-316. 325