Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Michal Markuš: Táplálkozás

komaasszony a keresztelő napján jól megrakja hosszú kosarát különböző nyersanyagokkal, levágott tyúkkal, néhány kilogramm friss hússal, kalácsokkal, tojásokkal, újabban piskótaszerű süteményekkel, 1950 óta már tortával is„ Végül becsomagol a kosárba valami itókát is. Az így megrakott komakosárral, amit egy díszes kendővel is letakarnak, átlátogatnak a betegágyas asszony házához. Megérkezés után azonnal hozzáfognak a hozott holmik feldolgozásához. A jóízű tyúklevesbe különféle fűszereket raknak, a húsból paprikást készítenek. Ha elkészült minden, az asztalhoz ülnek, kirakják a hozott kalácsokat is. A szlovák és a magyar népi táplálkozás gyakran egymásba összefonódó hagyományait a legplasztikusabban a karácsonyesti vacsora (Štedrovečerná hostina, vilija) ételeiben és a hozzájuk fűződő szokásokban, hiedelmekben figyelhetjük meg. A karácsonyest előtti nap, minden katolikus helyen - Répáshután is — böjtös nap volt. Ezen a napon a felnőttek sokszor egész nap böjtöltek: estig nem ettek semmit. A gyermekek számára főztek egy kevés pergelt levest (zapražená polievka) — ez volt a reggeli. Ebédre pedig sütöttek néhány darab krumplit a kemencében vagy tűzhely sütőjében. A szenteste tiszteletére az asztalt leterítették tiszta fehér abrosszal. Minden egyes családtag helyére egy-egy megszentelt ostyát (oplátky) és egy fokhagymát tettek. Az asztal közepére egy kisebb tányérban egy kevés mézet és mellé szentelt gyertyát állítottak. (Ez azonban nem volt általános, és manapság már sok helyen el is hagyták.) A vacsorához mindenki megmosakodott, tisztába öltözött. A vallásos családokban a vacsorát a családfő imájával kezdték, utána mindenki helyet foglalt, ima közben keresztet vetett. A családfő állva maradt, minden családtagnak egy pohár bort vagy pálinkát öntött, s azt egymás egészségére köszöntve a legnagyobb csöndben kiitták. A vacsora első cselekménye az asztalra tett ostya és fokhagyma elfogyasztása volt. Ezután következett a karácsonyi ételek felhordása az asztalra. A karácsonyi vacsora első étele káposztával összefőzött gombaleves volt (hríbová polievka s kapustou). Utána a mákos guba következett (kvaky, bobaľky s makom). Ezt az ételt a vacsora fő ételének tekintették. A vagyonosabb fuvaroscsaládokban a gubát túróval is fogyasztották. Utána tették az asztalra a lángosokat (lángoše), amit leginkább krumplival vagy túróval kentek meg (lángoše s krumpirami, alebo: syrom). Ezen a vacsorán a kalácsokat legrégebben a lángosok képviselték. A századforduló utáni években ezeket a lángosokat túrós, mákos, lekváros tekercsek (zakrutáky so syrom makom, lekvárom) váltották fel. A yacsora utolsó fogásaként különféle gyümölcsöket, almát, körtét, főképpen pedig mogyorót tettek az asztalra. Az utolsó, a II. világháború utáni évtizedekben már igen sok családban kirántott hal is (vyprážaná ryba) helyet kapott a karácsonyi asztalon, de ez a szokás csak elvétve mutatkozott és nem vált egészen általánossá. A halat a miskolci piacról szerezték be. A vacsora végén a legtöbb családnál bort ittak. (Ma a bor helyett inkább a sör a népszerűbb ital.) Igen feltűnő, hogy a karácsonyi asztalra hozott ételek sorában nem találjuk a hüvelyesekből készített, sem a kásás és főbb tésztafélékből főzött ételeket, melyek különben mind a szlovák, mind a magyar etnikumnál sokfelé a rituális ételek szerepét foglalják el. 224 ;