Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Michal Markuš: Táplálkozás

helyen folyt. A vőlegényes és a menyasszonyos ház is meghívta magához a maga vendégeit. A lakodalmi ebéd és vacsora ételei közt nem volt nagyobb különbség. Az első fogás csigatésztával sűrített tyúkleves (kuracina) volt. Minden szakácsnő igyekezett ezt a bevezető ételt ízletesen megfőzni. Utána a töltött káposzta (plnená kapusta) következett. A töltött káposztát régebben elmaradhatatlan, rituális ételnek tekintették, de újabban egyes helyeken töltött tyúkkal v. csirkével (plnená kuracina) váltották fel. Harmadik fogásként csirkepaprikást vagy csirkepörköltet (kurací paprikás, perkelt) hoztak az asztalra, amihez galuskát is adtak. Ahol a töltött tyúkot adták második fogásként, ott harmadik ételként kirántott húst, „bécsi szeletet" (vyprážané mäso, rezeň) adtak a vendégek asztalára. A húsos ételek után a kalácsok következtek. Bevezetőül a fehér, fonott kalácsot tették az asztalra, amihez valamilyen töltött buktát (buchty), majd mákos, túrós vagy lekváros tekercseket (zakrutáky s makom, syrom, lekvárom) és kifliket tettek az asztalra. A mostani lakodalmakban már elmaradhatatlanok az édes tészták, sütemények (Süteméne) is. Napjainkban persze elmaradhatatlan már a torta is. Többnyire citromos, csokoládés, narancsos, krémes és mandulás, rumos torta a legnépszerűbb. Ezek az édes tészták, sütemények, torták a II. világháború után váltak általánosakká. Italként viszonylag kevés pálinkát, de annál több bort, sört, szódával kevert streket és koka-kólát fogyasztanak. Figyelemre méltó, hogy a lakodalmi vendégség végén elmaradhatatlan szokás a tejben főtt rizsa (rizskása, rajs) felszolgálása, mellyel a háziak ősi szokás szerint a szokásos kásapénzt gyűjtik össze a szakácsnő számára, de egyben ezzel jelzik a lakodalmi vendégség végét is. Ami a lakodalmi szokásokat illeti, ezek Répáshután nem mondhatók egységeseknek, így például egyes családoknál szokásban volt, hogy a vőlegény és a menyasszony a vacsorát közös tányérból fogyasztották el. Más helyeken ezt a szokást úgy magyarázták, hogy ez csak a magyar családokban volt gyakorlatban, vagy olyan családoknál, ahol vegyes házasságot kötöttek (miaíané manželstvo): ahol az egyik fél magyar vagy szlovák volt. Az együtt evés szokásával az ifjú pár jelezni kívánta, hogy a házasságban békében akarnak élni. Különben a lakodalmi szokások terén is elég sok változás következett be. így például a répásiak legidősebb nemzedéke úgy emlékezett a régebbi lakodalmakra, hogy ott a férfiak a lakodalmas ház egyik, az asszonyok a másik oldalán ültek. Ez a szokás körülbelül az I. világháború óta megszűnt. Az idősebbek azt is emlegetik, hogy a lakodalmakban régebben mindenki színes, cifra tányérokból evett. Ezzel is emelni akarták a lakodalom színvonalát. Ma már mindenki fehér porcelán tányérokból fogyasztja el a lakodalmi ételeket. A lakodalomhoz hasonló jó hangulatban fogyasztották el a keresztelői lakomák ételeit, is, különösen akkor, ha a családban fiúgyermek született. Ez a lakoma persze már szűkebb környezetben zajlott le. Hivatalosak voltak rá a keresztszülők, keresztkoma, komaasszony, a nagyszülők, a közelebbi testvérek, sógorok és közvetlen szomszédok. Korábban a keresztelő napjáig a komaasszonynak könnyebb ételeket kellett hordania a betegágyas asszonynak. Ezt az ételhordást „ágyhoz vitelnek" (do postele) nevezték. Ma már ez a szokás is értelmét vesztette, mert a ma szülő asszonyok gyermekeiket szülőotthonban hozzák világra. Itt nincs szükségük kívülről hozott ételekre. Ennek pótlására a 223