Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Michal Markuš: Táplálkozás

ebédjét Ez többnyire a következőkből állhatott: rántott leves (zapraíená polievka), rántott krumpli (zapražené krumpíre), lebbencs (szintén leves), túrós guba (kvaky, bobaľky so syrom) stb. Vacsorára, akinek maradt valami az ebédjéből, azt ette vagy újra főzött valami meleg ételt magának, pl. kukoricakását (kaša), habart krumplit (zatrepané krumpíre), lebbencset, valamilyen gombalevest. Ebben az ételsorozatban egyedül a csütörtöki nap hozott valami változást. Csütörtökön a férfiak nem főztek, mert régi répási szokás szerint ezen a napon odahaza az asszonyok főzték meg az ebédet. Már jókor reggel hozzáfogtak a főzéshez, hogy a főtt étellel idejében jussanak ki a férfiak munkahelyére. Néha bizony több órás utat kellett megtenniük. Természetesen ilyenkor az asszonyok jó, kiadós ételeket hoztak, amiből nemcsak az ebédre, de a vacsorára is futotta« [Valamilyen sűrű habart leves, habart bab (zatrepaná fazuľa), lángos (lángoše), derelye (pirohy), rizskása (riskasa) és különféle galuskák voltak az ebédek étlapján.] Persze ilyen alkalommal csaknem minden gazdasszony egy-egy üveg bort vagy valamilyen pálinkát is hozott a férjeurának. Nagyjában ezeket az ételeket fogyasztották a szén- és mészégetők is a munkahelyükön.

33 Odahaza a családban is nagyjából ugyanezek az ételek kerültek az asztalra, de természetesen szerényebb mértékben. Idehaza többször szerepeltek a tejes ételek, pl. tejleves tésztával (mliečna polievka) és különböző kásás ételek. A répási családoknál szigorúan betartották az úgynevezett tésztás napokat (cestovinové dni). Ezek hétfő, szerda és pénteki napok voltak. Ezeken a napokon a gazdasszonyok csak tésztából főtt ételeket tettek az asztalra. (Ez különben általános szokás volt a szomszédos, katolikus vallású palócoknál is.) Vasárnap volt az a nap, amikor a család közös asztalnál, együtt étkezett. Reggelire a felnőttek sokszor csak pálinkát ittak, a gyerekeknek régebben tejlevest főztek (rezanky s mliekom). Mostanában már csak tejet vagy kávét kapnak, s hajút, akkor rántottát sütnek. Ebédre csaknem minden háznál baromfit vágtak, s annak a levesét készítették. Utána a főtt tyúkhúst (kuracina) adták főtt krumplival az asztalra. Régebben csak ez a két fogás volt gyakorlatban, azonban a századforduló utáni években harmadik fogásként valami sült tésztát is adtak az asztalra. Legtöbbször valami buktát, süteményeket sütöttek az asszonyok. Ez az étrend megmaradt sok helyen napjainkig is. Vacsorára rendszerint a vasárnapi ebédről maradt ételeket fogyasztották el, ha nem maradt semmi, akkor legtöbbször valami tejes kását főztek (kaša s mliekom). A falusi lakosság életében - és így a répásiak esetében is - a lakodalom, a hozzá tartozó étkezési rend, szokások, mindenkor igen fontos családi, társadalmi eseményszámba ment. Minden lakodalom nagy esemény volt a falu életében. Annak ünnepélyes megrendezése, az ételek, italok bőséges felszolgálása, mely szíves vendéglátással párosult, itt is minden répási család számára kötelező volt. A lakodalmi vendégségen (hostina) nemcsak a család, a közelebbi és távolabbi rokonság, de szomszédok, barátok, barátnők, katonapajtások, munkatársak és ismerősök mindannyian részt vettek. A lakodalmi vendégség rendezésével a család mintegy „prezentálta" magát a meghívottak előtt. Persze ebben igen fontos szerepet kapott az ételeket készítő szakácsnő is. A répási lakodalom két 33. BAKÓ F. 1968. 267-274. 222