Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Michal Markuš: Táplálkozás

káposztát is belegyúrta. Ezt káposztás sztrapacskának hívták (strapačka s kapustou j. Bizonyára ettől, a tésztából sokszor kiálló káposztalevelektől kapta ez a galuska a sztrapacska elnevezést. Itt kell még megemlítenünk a főtt krumpli és a rozs, vagy búzaliszt összegyúrásából készített gombócokat (gombócé) és a krumplinudliX (šúľance, šutanky) is. Mint igen népszerű és laktató ételt tartják számon, főleg a nehéz fizikai munkát végző férfiak. Ugyancsak igen kedvelt munkásétel Répáshután a derelye (pirohy) is. Ezt vitték csütörtöki napon legszívesebben az asszonyok az erdőben dolgozó férfiaknak.

2 ° A répáshutaiak táplálkozásában igen fontos szerepet játszottak a levesek és mártások is. Jogosan ugratták őket a szomszédos szlovák falvak lakói is: „Repašania, vy ste veľkí polievkári!" (Répásiak, ti nagy levesevők vagytok!) Ebben azonban nem álltak egyedül, mert a szomszédságukban élő palócok is szívesen fogyasztották a leveses ételeket.

2 • A répáshutai szlovák konyha leveseinek többségét jó sűrűre (na husto) és főleg habarással szerették készíteni és fogyasztani A habart levesek száma ma is túlsúlyban van. A legnépszerűbb levesek közül leggyakrabban főzték a habart levest (zatrepanä polievka), amit kétféle módon, hígan és sűrűre főzve tudtak elkészíteni. A kétfajta leves között a különbséget az ételbe főzött krumpli és a liszt aránya határozta meg. Habarással főzték meg a borsót, babot, lencsét, krumplit, paradicsomot, tököt, salátát. Hagyományos szokás szerint csaknem minden levesbe belefőztek néhány darab krumplit, nyáron pedig zöldpaprikát. Voltak, akik belefőzték a kaport. hagymát, babérlevelet és valamilyen friss vagy szárított gombát. A levesek sűrűségét szívesen fokozták valami főtt tésztával is, például gombótával, loksaval. A sűrűn habart levesbe sokszor főztek valami füstölt disznóhúst is. Répáshután igen jó neve és híre volt. és van még ma is a Masčuchová polievkának, amit magyarul Mascsuch féle levesnek lehetne fordítani. Ez is egy sűrűre főzött habart leves volt. ahol különböző főzelékeket forró vízben jól megpároltak, utána gombótával. tojással és különböző fűszerekkel ízesítettek. Amikor a leves nyersanyagai megfőttek, az egészet fél vagy néha egész liter tejjel, tejfellel, liszttel behabarták. A leves elnevezését egy répáshutai állami erdésztől kapta, aki az erdőn dolgozó munkásait minden délben ezzel a jóízű, kalóriadús levessel traktálta. A habart levesek mellett ismertek voltak a rántással készített hígabb levesek is: a rántott (zapražená) vagy köménymagos (rascová p,) leves. Majd népszerűnek mondották a rántott tésztalevest (zapralené rondose), mely voltaképpen ízletes gombaleves volt, de amit különféle tésztaféleségekkel is sűrítettek. Igen gyakran főzték a lebbencset is: ez is közönséges rántott leves volt, amibe azonban lebbencstésztát főztek. A húslevesek közül a tyúkleves (kuraca p.) volt a legkedveltebb és a leggyakrabban fogyasztott változat. Régebben persze csak vasárnap vagy a nagyobb ünnepekre, keresztelőre, lakodalmi alkalmakra készítették. Ma már ezt a levest sokkal gyakrabban, hétköznap is főzik. Ismerik Répáshután a gulyást is. de nem főzik olyan gyakran, legföljebb csak ha valami vendéget várnak, vagy valami idegen segédmunkások érkeznek a ház körüli 20. MARKUS M. 1982. 42-48. 21. BÁTKY Zs. é. n. I. 88. 212