Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: Árucsere (Adatok egy termelési táj körülhatárolásához)

környékére, Ózd környékére, de vállaltak munkát Bózsván, ill. a Zempléni-hegység falvaiban, s ők tanították be erre a munkára a Rozsnyó környékieket is. A fuvarosok gyakran megfordultak a Boldva-völgyben, ózd környékén, a bükki falvakban és a Mátra-alján. A II. világháború előtt summások is jártak el a faluból. Külön csapatot nem tudott kiállítani a falu, ezért bükkzsérciekkel, bogácsiakkal, cserépfalusiakkal társultak. Általában cserépfalusi volt a summásgazda is. A summáscsapat elsősorban a szegény gyalogmunkásokból és gyermekeikből szerveződött. Főleg a fiatalok mentek el, de akadt köztük idősebb is. Elsősorban az alföldi uradalmakba jártak, eljutottak a Tiszántúlra, de a Dunántúlra is (Veszprém és Fejér megyékbe), de dolgoztak a közelben is (Szentistván, Emőd, Szerencs környéke). összegezés Répáshuta szétágazó árucsere-kapcsolatainak csupán részleteit felvillantva is érezhető, hogy sajátos, a környező magyarlakta falvakétól eltérő életmódot folytató településnek a táji munkamegosztásban vállalt szerepét lehet a példa kapcsán tüzetesen megvizsgálnunk. A települést sajátos gazdasági kihívás, a manufakturális üveggyártás hívta életre, s így hosszú ideig ipari „kolóniaként" funkcionált. Részben az üveggyártás termelési-technológiai folyamataihoz, részben a Diósgyőri Koronauradalom erdőgazdálkodásához igazodva a falu lakossága egyre többféle erdei munkát végzett, s ehhez kapcsolódva erdei iparokat kezdett űzni, amelyek fokozatosan sajátos szerephez juttatták a települést — a két 3. kép. A répáshutaiak kereskedelmi körzetei 185