Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: Árucsere (Adatok egy termelési táj körülhatárolásához)

szomszédos faluval együtt — a táji munkamegosztásban. így esetünkben az árucsere nemzetiségi kérdései

9 egyértelműen az eltérő életmód következményeiként jelentkeznek. (Az eltérő életmód itt nem a környezet hatására alakult ki, hanem eltérő életmódot folytató, speciális szakképzettséggel rendelkező telepeseket ültettek meg a magyar falvak között. A környezet csupán konzerválta a település tradicionális kultúráját.) Amíg a magyarországi települések zöménél - a hegyvidékieknél is - általában a mezőgazdasági termelés a lakosság létalapja, amely alkalmanként a geográfiai okok miatt csak kiegészítő foglalkozásokkal tudja biztosítani a lakosság megélhetését, addig Répáshután a mezőgazdálkodásnak hiányoznak a feltételei. Ily módon a falu születésétől fogva ráépült a környező mezőgazdasági népesség termékfeleslegére, s cserébe saját termékeit adta. A termékek zöme a kistáj hagyományos munkamegosztásának keretében cserélt gazdát, a viszonylag ritka ásványi anyag, a mész azonban két nagytáj, az Alföld és az északi hegyvidék árucseréjének rendszerébe illeszkedett, s a vele való kereskedés amplitúdója többszörösen meghaladta, ill. túllépte a termelési táj kiterjedését. A bükki szlovák falvak — véleményem szerint — egy sajátos termelési egységet, sajátos ecologiai fülkét alkotnak, amelyek sajátos szerepet töltöttek be a táji munkamegosztásban, s-a mész révén — a nagytáji kapcsolatrendszerben is.

10 Ez többféle következménnyel járt a település(ek) kultúrájának egészére. Mindenekelőtt egy sajátos, lényegében „csonka", az árucserére alapozott gazdasági struktúrát hozott létre. Ennek jellemző alkotóeleme a népesség egy részének állandó migrációja, az, hogy a gazdasági tevékenység a népesség számottevő részénél a megtermelt javak közvetítése és cseréje. Ez a migráció egy nyitott rendszerben valósul meg: lényegében nincsenek kötött útvonalai, nincsenek állandó szereplői, résztvevői, változik a benne szereplő anyagok aránya. Mobilnak mondható az árucserében részt vevő népesség is, s változik a csere módja is. E változások mögött valójában nem tapinthatók ki gazdasági-történeti összefüggések: a rendszer ma is működőképes. Megszűntét az elmúlt két évtized gazdasági-szociális változásai eredményezték. A sajátos ecologiai viszonyok, ill. gazdasági szerep következménye a tradicionális életmód és kulturális elemek tartós megőrzése, a viszonylagos kulturális stabilitás. Ez éppen azért szembetűnő, mert a folyamatos migráció és kulturális érintkezés lényegesen több változásnak tette ki a hagyományos kultúrát, mint a hagyományos gazdasági szerkezetű közösségeket általában. Minden bizonnyal szerepet játszott ebben a stabilitásban a nyelvi szórványjelleg, idegen etnikai kép. A falu kereskedelmét, gazdasági kapcsolatait elsősorban a szervezetlen formák jellemzik. Ennek elsődleges oka az, hogy a termelés volumene — főleg a mész és a faszén esetében - lényegesen túlnő a piacokon és vásárokon, a szervezett árucsere-alkalmakkor értékesíthető mennyiségen. A falu társadalmi struktúrája egyértelműen visszatükrözi a jelzett gazdasági szerkezetet. Benne elsődleges szereppel a legtehetősebb, legmozgékonyabb, az árucserét kézben tartó csoport, a fuvarosok bírnak, akik elérendő célként, modellként is szerepelnek az alsóbb rétegek, a termelők, gyalogosok számára. A fejlett háziipar (faipar) magas színvona9. DANKÓI. 1977. 239-250. 10. HOFERT. 1980. 115. 186