Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: Árucsere (Adatok egy termelési táj körülhatárolásához)

Kereskedelmi körzetek Répáshuta kereskedelmi körzete árufajtánként eltérő képet mutat. Az árucserekapcsolatok legnagyobb része a Bükkalja, ül. a Dél-Bükk településeihez kötötte a falu lakosságát. A termékek zömével a kistájon belül zajlott állandó, rendszeres kereskedelmi tevékenység.

8 Ennek a közvetlen árucserekörzetnek a határai 40 km-es sugarú körön belül maradtak. E vidék munkamegosztásába Répáshuta — együtt Bükkszentkereszt, s kisebb mértékben Bükkszentlászló lakosságával — sajátos szerepet vállalt fel. Erdei életmódja révén külön funkciót látott el a vidék népéletében. Elsó'sorban ebből a körből szerezték be a falu lakói élelmüket, itt bonyolították le rendszeres vásárlásaikat, s lényegében nem mentek messzebb vásárokra és piacokra sem. A falu termékei közül a fa, faszén, erdei termékek ezen a körön belül találtak gazdára. Ezekkel az árukkal elsősorban a Bükk hegyi útjain, ill. a hegység természetes völgyeihez igazodó útvonalakon folyt a közlekedés. Ezekkel szemben a viszonylag ritka mész lényegesen nagyobb távolságok megtételére ösztönözte a répáshutaiakat. A vele való kereskedelem átszelte földrajzi és termelési nagytájak határait. Azon ritka anyagok egyike volt, amelyek különböző országrészek között tették szükségessé a termékek cseréjét. A mésszel való kereskedelemnek azonban nem voltak állandó körzetei; elsősorban az igényekhez, felvevőpiachoz, s a mindenkori gazdasági szempontokhoz igazodva változtak a kereskedelmi útvonalak. A leginkább hagyományosnak tűnő út az Alföld és az északi hegyvidék érintkezési vonalán végighúzódó kereskedelmi útvonal, másrészt a Tisza-völgy voltak. A periodikus változásokat leszámítva, a piackörzet kiterjedése nem mutat különösebb változékonyságot. A termelési táj falvainak jól működő kapcsolatrendszere a tradicionális paraszti gazdálkodás felbomlásáig jórészt életképes volt. A mésszel való kereskedelemben a bükki falvak szinte monopolhelyzettel bírtak: ennek rendszere szinte napjainkig életképes maradt. A falu lakosságának gazdasági tevékenységét az árucsere tehát egyrészt a Bükk-vidék táji termelési rendszerébe, másrészt a keleti országrész gazdasági-kereskedelmi vérkeringésébe illesztette. A kétféle tevékenység mindig együtt, egymással harmonizálva működött, s számos szálon kapcsolódtak össze a két szféra árucseréjének közvetítői is. A szűkebb, közvetlen körzeten belül a hagyományos csereformák tovább megmaradtak. A távolabb értékesített mész árát is ebben a körzetben vásárolták el. Répáshutának állandó, szoros kereskedelmi kapcsolata két bükki faluval, Bogáccsal és Cserépfaluval volt. E három település, de különösen Répáshuta és Cserépfalu kapcsolódása lényegesen túl is mutat az árucsere, termékcsere keretein, vizsgálata külön tanulmány feladata lehetne. Azt látszik ugyanis igazolni, hogy a kistájon belül is voltak tartós gazdasági társulások néhány közeli település között. Munkamigráció Az erdei munka szezonális jellege miatt - főleg tavasztól őszig — jelentős munkaerő-felesleg volt a faluban. Ez többféle módon vezetődött le. A mészégetők alkalmanként más erdészetbe is elmentek munkát vállalni: főleg Szilvásváradra, Mályinkára, Szendrő 8. KÓSK. 1972.9. 184