Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Hagyományos közlekedés és szállítás

19. kép. Csatló- és fékező láncokkal, dörzsölő fékkel felszerelt szekér. Répáshuta. Paládi-Kovács A. felv. 1979. (NKCs. F 32. 728) alá fordul. Menet közben a kerékkötő láncok a kerekek alatt csúsznak. Mind a négy kereket „élesre kötve" is előfordul, hogy még egy nagy, ágasbogas fát kötnek a szekér után. Ez segít visszatartani a négy keréken csúszó járművet. A kerekek kímélése végett használtak régebben fából, újabban pedig vasból készült fékpapucsot, erdélyi nevén talabort. Ennek helyi szlovák neve: popuča. Ismeretes még a kerékráfra szorítható fék, amit a nyújtó alatt keresztben helyeznek el a két hátsó kerék előtt és láncokkal húznak hátra (19. kép). Kialakult neve nincs,/<?7: vagy dörgölő néven szokták említeni. 4. Fogatolás, fuvarozás. A lovak csak nyaklóval (ňaklov) fékezték és tolatták a szekeret. Farhám, farmatring nem használatos. Farhámot csak a kétrúdú szekérbe fogott lovon lehet látni Eger környékén. Répáshután kétlovas fogatokat használnak. A jobb oldali ló a rudas (brazni), a bal oldali a nyerges (područni). Ha csak egy lovat fognak be, azt a rúd jobb oldalára állítják. A lószerszám összefoglaló neve hám (háma). A hámfákra kapcsolódó istrángok neve Stranek, a gyeplő, hajtószár neve leca, a kantár szlovák beszédben is kantar, a zabla zubadlo. A ló- vagy ökörhajtó ostor neve bič az ostornyélé bičisko. Az ökröket járommal fogták a szekérbe, amely csak annyiban különbözött a lovasszekértől, hogy rúdja nem volt juhával kimerevítve. A járom (jarmo) részei és anyaguk: a járomfő (hňizdo) juharfából, az alfa, aldeszka (spodne desčički) bükkfából és a két bélfa (bočné desčički) szintén bükkfából készül. Régebben a járomfőt a rúdfejre akasztó nyakszög (svoreň) és a két járomszög (zajčička) is somfából készült (20. kép). A mai hetvenévesek már vasból való nyakszöget alkalmaztak, de a somfa járomszög még ma is előfordul. A rúdfej helyi neve macska. Szántáshoz tézsla szükséges, ennek szlovák neve ojičko. Négy ökröt se eke, se szekér elé nem fogtak be emberemlékezet óta. Az ökrök irányítása ostorral és szavakkal történt, gyeplőt ökörfogathoz nem használtak. A szekérrúd végében volt egy lyuk, amibe az ostort (bič) beleállíthatták, s ahol mindig kéznél volt. 160