Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Hagyományos közlekedés és szállítás

Más formájú kéziszán is volt, de azt mészkő- és trágya szállítására használták. Nem is igazi szánkó, hanem kezdetleges csúsztató. Eplényei, lábai, rakoncái nem voltak. A két talpat három somfabot kapcsolta össze egymással. Ezeket a talpak furataiba illesztett botokat husángokkal fonták be, így nyerték a rakodófelületet. Ezt a csúsztatót, helyi nevén korcsolyát használták Felsőtárkány, Bélapátfalva, Mályinka, Cserépfalu magyar lakosai és a bükkszentkereszti szlovákok is, akik korčule néven ismerik.

20 A börzsönyi erdőmunkások „román szánkó" elnevezésű, visszahajló orrú szántípushoz hasonló Répáshután és környezetében nem ismeretes.

2 * Répáshután az 1910-es évek végéig — az emlékezet szerint — a fogatos szánoknak két típusát használták: az egész szánt (cele sanki) és a csúsztatóval kiegészített fél szánt (zvlače). Az egész szán talpának hossza kb. 260—280 cm, a szán szélessége 130 cm volt. Talpára vasráfot szögeltek. A talpfa magassága 20 cm, szélessége 10-15 cm. Ebbe csapoltak 2—2 sulykot (pjestik) mind a két oldalon. Két oplen, négy klanice és a druk (szánrúd) említhető a fontosabb alkatrészek közül (8. kép). Az „egész szánnak" fergettyűje nem volt. Hátrányaként említik, hogy igen nehezen fordult, nagy ívet kellett vele megtenni. Várakozás idején túlságosan besüllyedt, „lefekszik" a hóba és nehezen mozdítható ki ismét. Az I. világháború után egyre kevesebbet használták a csúszórudakkal kiegészített félszánt, a vlačet is. Főként a mészégetők közelítettek vele ölfát a kemencéhez. A helytől függően raktak rá egy-két m

3 fát, majd ökörrel húzatták. Ez nyári szán volt (télen a mészégetők nem dolgoztak). így is csúszott jól, meredek partoldalon láncot kellett kötni a szántalpak alá. Talpainak hossza kb. 120 cm volt. A talpakba csapoltak egy-egy lábat, 8. kép. Igás „egész szán". Répáshuta. Paládi-Kovács A. felv. 1979. (NKCs. F 32. 695) 20. A csúsztató formáját leírta és rajzot közölt róla: BAKÓ F. 1951. 301-302; BAKÓ F. 1953. 367-368; GUNDA B. 1977. 125-127. 21. A visszahajló orrú gyalogszánkóhoz lásd: ERDÉLYI Z. 1958. 381. skk. TAGÄN G. 1943. 40. 151