Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Hagyományos közlekedés és szállítás

amit magyarul sulyoknak, szlovákul pjestiknek neveznek. Ezeket összefogta egy eplény (oplen), amelyen feküdt a fergettyű (kolovrat'), ahhoz kapcsolták a két hosszú csúszófát. A fergettyű végeiben állt egy-egy rakonca és a kb. 300 cm hosszú vlacen is volt kettő (9. kép). Az ölfát ezek közé rakták.

2 x a Hasonló csúszófás szánokat nemcsak a szlovákok, hanem más kárpáti népek is használtak. Az udvarhelyi székelyek nyoszojás szánnak nevezik ezt a csúszó járművet.

2 2 9. kép. Csúszó rúdpárral használt rövid szán. Répáshuta. (Elbeszélés után készült rajz) Napjainkban is használatos igás szánféle a kurtád. Ez egyaránt alkalmas rönkszállításra, ölfa- és szénahordásra- Két rövid szánt kapcsolnak össze, az előszánt és a rönkszállításnál egészen hátra kerülő utószánt. Havas terepen mozgékonyabb, mint a régi egész szán, mert könnyen fordul, s nem ragad úgy le a hóban. Az első szán talpa 160 cm hosszú, a hátsó szán talphossza 120 cm. Az előszán szerkezete megegyezik a vfoce-szánéval. Ezen is van fergettyű (kolovrat'), ami elfordul az eplény fölött. A fergettyűt egy erős szög (svoreň) kapcsolja az eplényhez, s ezzel akasztják hozzá az utószán orrát, csúcsban összefutó két vaspántját. Az utószánon fergettyű nincsen, a rakoncák az eplény két végében állnak. A kurtád többek véleménye szerint az 1910-es években jött divatba. A község kerékgyártója saját újításának tartja, emlékezete szerint a mintadarabot Füredi bácsinak csinálta. Ez esetben viszont csak az 1930-as években készült az első kettős szán Répáshután.

23 Akkoriban a kerékgyártó nagyon sok megrendelést kapott. Egy kettős szánt 2—3 nap alatt készített el, munkanapja hajnali háromkor kezdődött. Munkájáért a kerékgyártó 7—9 pengőt kért. Talpnak való görbe fát (10. kép) a megrendelők hoztak. A talpfát előbb ketté kellett hasítani. Fűrészelni nem lehetett, csak ácsfejszével plankácsolni, sátán megfaragni szekercével. Mikor ezzel elkészült, legyalulta szarvasgyaluwal, aztán bejegyezte a sulyok helyét és leszabta, kifaragta a többi alkatrészt. Szántalpat kizárólag csak a tövénél meghajolva nőtt fából csináltak. Ez lehetett tölgy-, kőris-vagy bükkfa. Többnyire 21a. Id. Horváth János az 1970-es években készített egy ilyen szánt a vásárosnaményi múzeum megrendelésére. 22. HAÁZ F. 1942. 22-23. A nyoszojás szánokhoz lásd még: PALÁDI-KOVÁCS A. 1979. 317-318. 23. Adatközlő Molnár Gáspár répáshutai kerékgyártó, szül. 1914-ben. 152