Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Hagyományos közlekedés és szállítás

gettyűhöz hozzáláncolták. Ezt követően egy pár ökröt vagy lovat fogtak a rúd mellé és megindultak. A rönk véknyabb vége a földön csúszott. Nehéz terepen még így is előfordult, hogy a szálfa nagyon „megindult", feldöntötte a kocsi elejét, s „vitte a jószágot is magával."

1 7 Az 1930-as évekig a mészégetők kerekes csúsztatóval szállították a mészkövet a kemencéhez. Az elbeszélés szerint ez a nyári csúszka vagy vlače két fontos alkotóelemből állt. Egyik része az ún. szekérelő (a rúddal együtt), másik része a tulajdonképpeni vlače. Ez utóbbinak a váza 4 m hosszú, 10 cm átmérőjű rudakból készült, s ez a váz hüvelykujjnyi vastagságú pacsittal volt befonva. A vlače szélessége hátul kb. 100 cm lehetett, elöl pedig egészen összeszűkült. Formája hegyesszárú háromszögre emlékeztetett, ennek csúcsát akasztották egy vasszöggel a fergettyűhöz. Fonása közepénél öblös volt, mint egy kosár, s bár rakoncái nem voltak, egyszerre 30 q követ is felraktak rá. Egy pár lóval vagy ökörrel vontatták. Az utóbbi alkalmasabb volt erre a célra. Partos helyen mind a két kereket megkötötték, hogy „ne hajtson."

18 Fakitermelésen dolgozó erdőmunkások a méterfát (ölfa) kis nyári szánokon hordták össze. Ezeknek két hosszú rúdja volt. A szállítást végző ember közéjük állt és a rudakat markolva húzta, illetve a rúdvégekbe csapolt fogantyúkba (mőki) kapaszkodva tartotta vissza a szánkót. A rakomány nagysága a tereptől függően 1/4 és 1/2 m

3 között váltakozott. Az ölfát a szán talpaira kezdték rakni keresztbe, majd folytatták hosszában a négy rakonca (klanice) közé. A szánkó szélessége kb. 70 cm, hossza a rúddal együtt kb. 220-240 cm volt (7. kép). Rúdja és talpa egyetlen fából készült. Erre a célra megfelelően hajló, görbén nőtt fát kerestek az erdőn.

19 A fahordó nyári szánkót 1965-ig használták lovaskocsival megközelíthetetlen helyeken. 7. kép. Ölfahordó gyalogszán. Répáshuta. 17. A kerekes csúsztatás módjait, eszközeit a szepesi Magura, a Tátra, a Nagy Fátra vidékén, a sziléziai és a morva hegyekben igen változatosak. Die slowakische Volkskultur, Bratislava, 1972. Abb. 55. PALÁDI-KOVÁCS A. 1979. 317. 18. Adatközlők: Sir Bertalan, szül. 1902; Horváth János, szül. 1910. 19. Hasonló kéziszánt használtak a Bükk magyar falvaiban (GUNDA B. 1977. 128.), s a Csermosnyavölgyi magyarok Gömörben (HERKELY K. 1941. 262.). A szlovák gyalogszánokhoz lásd: BARAN L. 1973. 68-75; ANDEL K.-MARKUS M. 1971. 396-397. 150