Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Hagyományos közlekedés és szállítás

HAGYOMÁNYOS KÖZLEKEDÉS ÉS SZÁLLÍTÁS PALÁDI-KOVÁCS ATTILA A Répáshután napjainkig élő hagyományos közlekedési és szállítási módok, teherhordó eszközök és járművek vizsgálata során főként az alábbi kérdésekre kerestük a választ: a) Miként alkalmazkodott a helyi lakosság a hegyi terepviszonyokhoz, kialakított-e a természeti környezethez idomuló szállító eljárásokat és eszközöket? b) Az erdőmunka, az erdei iparok szállítási szükséglete miként befolyásolta a teherhordó eszközök, járművek állományát? Milyen speciális eszközök kapcsolódnak ehhez a termelő ágazathoz? c) A lakosság etnikus összetétele nyomot hagyott-e az anyagi kultúra ezen területén? Ezek a kérdések végig jelen vannak az anyag leírásában, dokumentálásában, rendszerezésében, s az itt bemutatott tárgyak, jelenségek önmagukban hordozzák a választ. 1. Teherhordás emberi erővel, málházás. Répáshután változatos teherhordó módok és eszközök figyelhetők meg. Ezek részben a mindennapi szükségletekhez (vízhordás, élelem szállítása), részben a gazdasági tevékenységhez kapcsolódnak (mészégetés, szénégetés, piacozás).

1 Az eszközök jellegzetes csoportját alkotják a vászonból készült kendők, lepedők, kötelek. Nagyobb terhet a nők ma is lepedőbe kötnek és a hátukon cipelnek. Az így vitt teher, batyu neve zafda (1. kép). A batyut általában plachtának nevezett lepedőbe kötik. Ezt két szélből varrják össze. Hosszabb oldala 142 cm, rövidebb oldala 114 cm. Rövidebb végén piros szinű szövött csíkok díszítik. Sarkain nincsen kötőlék. Piacra, városba menet obrusekben is szoktak batyut vinni. Ezt otthon asztalterítőként használják, négyzetes alakú, két széle kivarrott. Obrusekbe szokták bekötni a hasított mogyoróból fonott, hosszúkás alakú, közepén egy erős keresztpánttal készült koSíkot is, amikor élelmet vittek az erdőben dolgozó férfiaknak. A keresztfüles kosárba rakták a kenyeret, szalonnát, bort, pálinkát és az abrosszal a hátukra kötötték, Gyalog mentek akár 20 km távolságra is, pl. amikor a férfiak meszet égettek a szilvásváradi erdőkben. A takarmányt, füvet, erdei harasztot másféle ponyvával kötötték a hátukra. Ez durva zsákvászonból készült, mérete 98x98 cm, négy sarkán egy-egy 100 cm hosszú kötőlékkel. A ponyva neve traöka vagy trackos, a kötőlék neve trák (traky). Zsákvászonból szokták varrni, készen vett zsákot bontanak szét hozzá. Mérete lehet 110-120 cm is, de mindig négyzetes. A szomszédos Bükkszentkereszten a teherhordó ponyva neve borovinka.

2 1. Adatközlők: Fürjes Józsefné (szül. év 1905), Fenyvesi Lajosné (szül. év 1914), Havasi Béláné, id. Horváth János (szül. év 1910). 2. Lásd ehhez GUNDA B. 1956. 126. skk. A teherhordó lepedők Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elterjedtségéhez, terminológiájához: PALÁDI-KOVÁCS A. 1973d. 141