Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Selmeczi Kovács Attila: A mezőgazdasági eszközkultúra

A vasgereblye kizárólag kerti munkára szolgál, és női szerszámként tartják számon. Akkor használják, „mikor veteményezi az asszony a kertet, meggereblézi, hogy jó apró legyen a föld".

37 A vasgereblye fejét régtől fogva boltban vásárolják, a nyelet házilag készíti el a férfi hozzá, de aztán többet nem is nagyon veszi kézbe. A vasgereblyéből ritkán akad egynél több a háznál, igénybevétele meg sem közelíti a fagereblyét. A gabonakévéket és a takarmányt a határból szekérrel hordták be. A megrakott szekeret eredetileg egyaránt rúddal kötötték le. Hordáskor 4—5 méter hosszú, erős rudat vittek magukkal, amelyet a rakomány tetejére fektettek, majd elöl és hátul lánccal lekötötték.

38 A rudalókötél alkalmazása az 1930-as évek közepétől kezdett terjedni, amire első használója így emlékezett vissza: „Először csak rúddal szorították le a takarmányt. Rudalókötéllel először én kezdtem dolgozni. Elmentem Bogácsra gabonát hordani 1930— 31-ben, ott használtam a rudalókötelet, ott megszoktam, vettem is magamnak. Amikor takarmányért jártunk az erdőre az asszonnyal, nehéz volt neki emelni a rudat, a kötelet jobban kidobta. Ha jó út volt, akkor csak kötéllel kötöttük le. Már azután más is kezdte használni, látták, hogy jó."

39 A rudalókötél elterjedéséhez nagyban hozzájárult, hogy az 1930-as években az utak egy részét korszerűsítették. Azonban a rossz erdei utakon továbbra is szükség volt a nyomórúdra, amelyet az 1940-es évektől a rudalókötéllel együtt használtak.

40 Hordáskor két rudalókötéllel lekötötték a terményt és a rúddal is leszorították, így bármilyen rossz úton erősen állt a rakomány, ha pedig feldőlt, nem hullott szét, egyszerűen visszaállították a szekeret, és mehettek tovább. A rudalókötél legnagyobb előnyét abban látták, hogy nem kellett a nehéz rudat magukkal cipelni, és a lekötés sem igényelt akkora erőt, mert a nyomórúd lekötéséhez gyakorta 2—3 emberre is szükség volt, hogy megfelelő szorosra húzzák a láncot. Az 1940-es évek elejétől már általánosan használták a rudalókötelet, amit a miskolci piacon, boltokban szereztek be. Aki eleinte nem rendelkezett vele, az kölcsönkérte mástól. A gabonaneműek szemnyerésére szolgáló eszközök szinte teljesen hiányoznak a falu eszközkészletéből. Ugyan az első világháború táján még kézicséppel, fával verték ki a ponyvára elterített árpakévéket. Előfordult, hogy lóval is tapostatták, de ez nem számított jelentős mennyiségnek. Akinek nagyobb készlete volt, és fogattal rendelkezett, inkább elvitte Cserépfaluba, Felsőtárkányba géppel kicsépeltetni. Amióta aránylag nagyobb mennyiségben termesztették az árpát, minden évben átjött Cserépfaluból a cséplőgép 1—2 hétre, és az egész falu terményét elcsépelte. Általában 200 q körül mozgott az évi árpatermés. Emlékezet szerint 40—45 éve járt rendszeresen cséplőgép a faluba, ez idő óta nem is használták a kézicsépet, mert igyekezett mindenki a géppel elvégeztetni a munkát. Ugyanis az árpa takarmányozásra szolgált, darát készítettek belőle a tehénnek, sertésnek. Az 1960-as évektől a zsérci tsz vállalta az árpa kicsépelését, 5—6 esztendeje 37. Elmondta Mátrai László (1896). 38. A nyomórúd alkalmazása általános volt a hegyvidéken a gabonahordáshoz. A munkafolyamat részletes leírását is adja BALASSA I. 1964. 101. és 154-158., TAGÁN G. 1939. 144. 39. Elmondta Sir Bertalan (1902). 40. Ugyanilyen vegyes eszközhasználat terjedését figyelte meg a Bódva völgyében az 1930-as években GUNDAB. 1937.58-59. 135