Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Selmeczi Kovács Attila: A mezőgazdasági eszközkultúra

4. kép. Kaszanyél faragása. Selmeczi Kovács Attila felv. az időt a meglehetősen időigényes kézieszközök készítésére, a fuvarozás jövedelmezőbbnek bizonyult. Természetesen a faragáshoz értők maguk állították elő a kaszanyelet. A kaszanél hosszát 170 cm körül szabták meg és egy fogantyúval készítették, a hegyvidéki eszköztípusnak megfelelően.

30 A kaszanyelet gondosan faragták meg, a jó nyél húsz évig is eltartott. A kaszanyél az eszköz használójának testméretéhez igazodott. Azt tartották, hogy a fogónak a csípőcsonttal egy vonalban kellett esnie, hogy jó fogása legyen. A fogantyú méretét is gondosan kellett kialakítani, mert ha túl hosszúra hagyták, megnehezítette a kaszálást. A kaszapengét vaskarikával szorították a nyélre és mindenki a saját testmagasságának megfelelően állította be. Akkor volt jó a kasza mérete, ha az ember a nyakába vette a kaszanyél fogóját és a kezével éppen elérte a penge végét. Ha nem érte el, tágítani kellett rajta, vagyis a pengét lejjebb húzta és úgy rögzítette. A kasza tartozéka a csapó, a kaszanyélre erősített hajlított somfavessző, amely 30. BALASSA I. 1964. 139. Rudnán is hasonló kaszatípust használtak. BOROSS M. 1976. 120. 9* 131