Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Selmeczi Kovács Attila: A mezőgazdasági eszközkultúra

eszköze a négyágú vasvilla, de mellette kapára és lapátra is szükség volt, különösen az érett trágya mozgatásához. A sokféle feladatra alkalmas lapátból többnyire hármat tartottak a ház körül. Az istálló sarkában mindenütt ott áll egy-két lapát, vasvilla, vesszőseprű, olykor kapa is, hogy a trágyahordáshoz, almozáshoz vagy a takarmány előkészítéséhez kéznél legyen. Vetőgép sohasem volt a faluban. Az árpa vetését mindig kézzel végezték. A burgonyát is kézzel rakták le. „Fogták az asszonyok a kosarat, kézzel dugdosták az eke után minden második barázdába a krumplit. Kapával is vetették, de az eke után jobb, szaporább volt a munka."

2 7 Szedése is az asszonyok dolga, kapával bontották ki a fészkeket, majd kézzel szedték fel lapos vesszőkosarakba. Egy gazdának egy-két kocsira való burgonyája termett. A mezőgazdasági kézieszközök sorában hagyományosan is a kasza az aratás egyedüli kézieszköze. A fogazott élű aratósarlónak nincs nyoma, noha emlékezet szerint az első világháború idején néhány asszony kevéske árpáját sarlóval vágta le.

2 8 De ez az eszköz éppen olyan volt, mint amilyet manapság is használnak fűvágásra és csalánszedésre, vagyis gyári előállítású, sima élű kaszasarló (3. kép). A sarló egyetlen háztartásból sem hiányozhatott, általában többet is tartanak belőle. Jellegzetesen női eszköz, amely a baromfiak és sertések számára szükséges zöldnövény, csalán vágásán kívül aratáskor a marokszedés segédeszközeként szolgált a nők kezében. A kaszához általában 75—80 cm-es pengét használnak. Előfordult ennél rövidebb (70-es) kasza is. Amint mondták, „itt nem szerették a hosszú kaszákat, mert nem egyenes a talaj". A kaszapengét Miskolcon vagy a helybeli boltban vásárolták, a nyelet korábban a közeli Cserépfalun vagy Kacson vették a hutaiak, mert ott foglalkoztak kézieszközök faragásával. Az 1960-as évektől viszont ketten is faragnak kézieszközöket helyben, közöttük kaszanyelet is (4. kép).

29 Noha a kereslet már lényegesen megcsappant, korábban a barkácsolni tudók sajnálták 27. Elmondta Horváth László (1919). A barázdába való burgonyavetésről kitűnő képet közöl Trencsény környékéről (Dolná Súca, Csehszlovákia) PODOLÁK J. 1972. 41. kép. 28. A zempléni hegyvidéken viszont a sarlós aratáshoz még a század elején is ragaszkodtak. PETERCSÁK T. 1978. 35. A Bódva völgyében a századfordulóra a fogazott élű sarló használatát felváltotta a kaszálás. GUNDA B. 1937. 52. Az Uhrovec-völgy falvaiban is csak a kaszasarlót használták. Vö. SLAVKOVSKÝ P. 1977. 130. 29. Ifj. Horváth László (1919) és Sir Bertalan (1902) foglalkozik jelenleg kézieszközök készítésével. 130 3. kép. Fűvágó és csalánszedő sarló. Paládi-Kovács Attila f elv.