Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Bakó Ferenc: Település és népi építkezés

1970-ben alakítottak utoljára a házon. A korábbi tapasztott földpadlót felszedték és helyét cementtel öntötték be. özv. Mátrai Sándorné (sz. 1903). Régi ház az Ortás szélén Harminc éve, 1951-ben bontottak le egy házat a mai Rákóczi utca elején, amit régen Ortásnak neveztek. A ház a Füredi családé volt, akiknek ősük erdész lehetett, mert nemcsak a ház formája vall erre, hanem a hagyomány is. A ház oldalával fordult az utca felé, udvarát sem kerítés, sem kapu nem zárta le. Építési idejéről ma annyit tudnak, hogy „nagyapa 75 éves korában halt meg 1941-ben, de a ház nála öregebb volt." A ház falait kó'ből építették, tetejét zsindely fedte. Nyeregtetejét két végén vértelek, szlovákul Seit zárta le. Első szoba, pitvar, ebből nyíló éléskamra, hálószoba az öregeknek - ez volt a ház beosztása. A lakószobák előtt faoszlopos tornác, „gang" húzódott, a ház végén istálló állt, melléje meg szint építettek. A szobák mennyezetdeszkáit a hagyomány szerint még a Tiszán leúsztatott tutajról vették, úgy szállították Répáshutára. Id. Füredi Géza, született 1926-ban. Üveghutai munkások háza Gyertyán-völgyből 1926-ban az utolsó családok között jöttünk be a faluba. A ház, amit akkor a faluban építettünk, olyan volt, mint a régiek, csak 1926 évszám volt rajta. Volt benne szoba, konyha, előtte kőlábas ambitus, onnan nyílt a kamra. A szobában volt két ágy, egy kaszni, egy asztal székekkel, fogas. Az ajtó mellett volt a kemence. A szobában nem aludtunk, sem a kamrában, sem az istállóban. Mindenki a konyhában aludt. Amíg kisgyerek volt a háznál, befűtötték a szobába. Szívós Antal, született 1909-ben. A ház berendezése A régi házban (1940 előtt) nagy magos ágy volt a szobában - a kemence felőli oldalon -, de abban nem lehetett aludni. A kemence és az ágy között volt egy dikó, mink a két lány - azon aludtunk. Jobbra az ajtón belül volt még egy ágy a szüleimnek. Lóca volt az ablakok alatt és előtte az asztal. Két szék volt a magos ágy előtt, kettő az asztal mellett. Láda csak nagymamámnak volt. Édesanyámnak komódja volt a lóca és a felvetett ágy között. Szentképek mindenütt, környes-körül. ónodi Józsefné született 1921-ben. A ház berendezése és használata Jó nagy szoba volt, benne három ágy is, mert sokan voltunk. Hat testvér és ebből öt lány. Mama, apa egy ágyon feküdtek, a gyerekek meg kettőn. Az istállóban nem aludt senki, nem úgy, mint Cserépfaluban vagy Bogácson. Itt ez nem volt szokás. A búbos mellett is lehetett aludni. Bútor nem volt benne, csak hosszú, rácsos lóca, kettő az asztal mellett (sarokloca), négy karszék az ágy előtt, a ruhának komód a két ablak között. A három ágy közül egy a kemence oldalán, a sarokban volt, kettő pedig az ajtó és az asztal között, egymás végiben. Mátrai Istvánné, sz. Flekács Mária született 1904-ben. Meszelés, tapasztás A házat minden ünnepre meszeltük: karácsony, húsvét, a búcsú napja, szeptember hatodika. A kemencét majdnem minden szombaton. Itt égették a meszet. . ., akinek nem volt, megvette. Az én apám se égette, fuvaros volt. A házon kívül volt magas patka (St'enka), arra ültünk nyáron. Ez is szépen le volt tapasztva és szombatonkint mázolták. A fal alján tenyérnyi széles sárga csíkot húztunk sárga festékkel kívül és belül. Ez a csík szép egyenesre volt húzva. Mátrai Istvánné, született 1904-ben. 122