Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Galuska Imre: Nyomtatás Kesznyétenben

Fekete Ferenc szerint a garmadát nem szedték fel, hanem gereblyével tolták el fedett helyre. Visegrády István emlékezetében a szemtartóba, a szinbe, lóvontatta deszkával tolták be a garmadát. Élére állított mintegy két méteres deszka volt ez, két vége kifúrva, hogy oda kötelet kössenek, minél fogva huzza a ló. A deszka derekára függőleges irányú rud volt rászerelve; ennél fogva tartotta egy ember, hogy a deszka el ne fituljon, hanem merőlegesen álljon. O Küszegi tótiskerülőnél látta így a Kocsordoson. Szükség volt a ló erejére, mert az ember nem bírta a gerebjével tolni. Nagy garmada lehetett, nyilván, nem egy ágyás terméke. Csak tolták oda, oszt hanták be a lapáttal. Bea szemtartóba, a szinbe. A legfiatalabb adatközlő is, Turóczy Ferenc, ugy hallotta tudja, hogy a garmadára térit ettek rá ujbul. Rajta nyomtattak még, a szemen. Mikor mán vót sok szem, akkor oszt garmadába hanták. Ellenben Dudás József: Ráágyazás nem vót. Az azonban megtörtént - előfordult - szerinte, hogy a garmada elhordásával nem akarták az időt tölteni, hanem a szemet felhányták középre egy csomóba, s a következő ágyasban a lóhajtó azon járt köröskörül, vagy megállt egy helyen s onnét hajtotta a lovat. Czagány Berti bácsi is: A garmadát fel kellett tisztogatni s ugy teríteni újból. Ozsváth Péter: Ha nem sok vót a szem, akkor ráágyaztak: ha sok vót, akkor tisztították: teljesen letisztították - 'letakarították' - vagy szinbe, vagy ojan hejre; akkor oszt keztik újra a munkát. Máskülönben attól függött, hogy nem jön-e valami idő. -U3-