Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Galuska Imre: Nyomtatás Kesznyétenben

- Mán takaritani kell, mert medvét kap! Ha essőt kapott, medve vót - magyarázza Balázs Bertalan is. Ő szintén ugy mondja, hogy rendesen azér nem ágyaztak rá, mer féltek, hogy medve lesz« Ha látták az időt, nem is t eritettek - idézem tovább Ozsváth Péter bácsit. Csak viletlenül vót, hogy ágyasba irte az eső. - Nem lessz! A másik: - Ne terijjünk! - Oszt eccercsak bekövetkezett. A "medvét" különben minden adatközlő kérdés nélkül felemlegeti. Egyszer: mert megsejtik, hogy kap rajta a néprajz. Mászszor pedig, mert felejthetetlen az élménye az ilyen nagy esetnek. De csillogó szemmel, jókedvvel beszélik el, mint a nehéz, izgalmas helyzetet szokták, "szép mulatságot, férfi munkát", melyben meg kellett állni a sarat. Mikor oszt medve gyött! - essőt kapott! Mikor oszt vitte az ágyásrul a szemet a vizl Egy kis idő múlva megint csak a medvénél lyukad ki B. Oláh János bácsi: Aa, vót ott cikázás, mikor gyött valami záporesső! Asszonyok, gyerekek, mind az égisz család sepregetett! Mégmeg az eső a szérűt is megrongálta: eláztatta, fellágyitotta, úgyhogy raparálni kellett és várni rá, hogy megkeményedjék. Egyébként kitartott, nem kellett újra csinálni egyugyanazon szezonban, csak ha a giliszta feltúrta... -H4-