Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán

tottunk benne húsz-harminc-harmincöt kilo halat. De ha kevés hal szállítására kellett, akkor csak olyan fülest csináltunk. Vót olyan halász, aki vesszőbül fonta, a másiknak gyikinybül vót. Például a miénk mindig gyikinybül vót, mer az apám tudta, a többi halász nagyon kevés tudta megcsinálni gyikinybül. Ezek osztán vesszőbül ugy csinálták, mint a kosarat, belement huszonöt-harminc kilo» egy embernek egy teher vót'VCsonka J./. Mikor a halászszatyor üres vót, akkor a merettyü végére akasztva vállra vette a halász és ugy ballagott ki vele a vizre, ujabb fogásra. Jég patkó. Jeges halászat alkalmával a balatoni halászok négy 19 sarkú, a drávafokiak három sarkú jégpatkót használtak. A taktaszadai halászok három sarkú jégpatkót használtak: "használtuk a jégpatkót, felkötöttük a csizmára és ugy mentünk, nem simult a jég. Eztet a kovácsok csinálták, itt. Hátul vót két sarka, elől egy. A csizma sarka elibe kötöttük fel madzaggal" /Csonka J./. Szánkó

. A szánkónak háromféle fajtáját használták Taktaszadán, az egyik a gyalogszánkó, melyen jeges halászat alkalmával a szerszámot szállították a jégen, majd a kisebb fogást hazafelé, a másik a fogatos szánkó

, melyet akkor használtak, ha már vastag volt a jég és megbírta a nagy terhet is. Olyankor a vastag jégre a kidobált halgarmada mellé állt a fogatos szán. A gyermekek kedves szórakozását szolgálta a toliszánka: "vót a gyerekeknek ez a toliszánka. Két talpat csináltak, olyan felálló orrút és három lécet, vagy négyet keresztülszegeztek rajta, alá pedig acéldrótot szögeltek, hogy jobban csússzon a jegén, gőzeke,vagy vasúti acéldrótbul. És akkor vót olyan horogszerü a kezekben, mint vannak ezek a szalmahuzó hurkok, vót benne másfélméter • -65-