Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán

nyel. A horgot a lábuk közé fogták, belenyomták a jégbe és lökdöstek magukat. Ez vót a toliszánka" /Csonka J./. Halászkunykó. Taktaszada közvetlenül a Takta jobbpartján fekszik, egészen közel a vizhez, úgyhogy munkája végeztével hamar hazatérhetett a taktai halász, de azért mégis tákolt a maga számára halászkunyhót és odahúzódott, mikor vihar jött s nyári éjszakákon ott is aludt, sőt az alkalmatosan megkészitett halászkunyhóban még egy téli napot és éjszakát is ki lehetett húzni: "A Kengyel

ben vót három kunyhó, három halászé, az öreg Járdáné vót az egyik, a másik az apámé, a harmadik a Nagy Andrásé, ott ahol Prügynek a lóré-sin fordul, abba a sarokba vót. Ok szedtek nádat, megásták, megcsinálták olyan padkákat benne és egy barázdát jó vastagon körülhuztak náddal. A tetejit lefedték és félig-meddig földdel berakták. Csináltak magoknak ottan bent kis asztalt, meg osztán katlant. Ha esett az eső, bent főztek." /Csonka J./. A tűzhely a kunyhó előtt volt, szép időben ott tanyázgattak, olykor mulatságot is csaptak az odavetődő vendégekkel s még a csillagok fényénél is mulatoztak."A kunyhó hátuljába mindég ott vót egy másfélméteres üveg pályinka. Télire a kunyhót megtömték szénával, vót nekik fődigérő juhásznagybundájok és ugy tartózkodtak ott, pályinka mellett." /Iván J./. Jeges halászat A taktaszadai halász működött még akkor is, mikor a tél megdermesztette a tájat és néptelenné tette a határt. A téli halászat-66-