Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán
Haltartó, A kifogott hal azonnali ideiglenes tárolására szolgál a na l tart ó , vagy halkas , így készült: "A haltartót ugyanúgy csináltuk, mint a csikkast, fücfavesszőbül. Szálat csináltunk annak is, mondgyuk két szálat, ugy összetettük, áztat dróttal szépen Összekötöttük, jó erősen, akkor hozzáfogtunk kötni, de a kész ágakat azt mán húztuk széjjel. Mindég mikor fontunk, mindég szurkáltunk hozzá, úgyhogy felvitt magasra és mikor mentünk, ami gyött felfele, úgyhogy az minekünk rövidre mennyen. Mikor osztán felmentünk, akkor leszegtük a tartónak a tetejit, csináltunk rá tetőt, ha kellett vesszöbül, ha kellett gyikinybül és akkor mink a filen keresztül bedugtuk ugy, hogy a hal nem tudott kimenni. És mikor a hal benne vót a haltartóba, akkor a haltartót elvittük olyan helyre, kinéztük, hogy nem-e lát valaki, csináltunk egy helyet, vertünk egy fücfakarót, annak vót egy kis horogja, a tartónak ódalt is vót egy file, azon vót egy madzag, rákötöttük a botra, oszt leszúrtuk, ugy hogy mán nem látszott a haltártó, csak akkor, mikor tettük bele, vagy mikor mentünk a piacra, akkor felhúztuk. Harminc-negyven-ötven kila fért bele, vót kisebb tartó is, nagyobb tartó is." /Csonka J./ Halszatyor . Herman Ottó szerint a halszatyor legszebb példá1P> nyait a Bodrogközön fonták , de takaros, szépfonatu halszatyrok készültek Taktaszadán is: "a halszatyor kötésére, nyugodjon, édesapám tanitott meg és mindég és magam kötöttem. Csináltuk ugy is, hogy csak a nyakunkba vettük, oszt ugy vittük, majd oszt módositottuk, mer ugye egy kicsit nehéz vót, súlyos vót, mikor teli vót, fojtotta az embert, hát osztán csináltunk neki olyan hevedert, mint a hátizsákon van, hátra vettük és szálli-
